1844. július — augusztus

Bár Petőfi munkát kapott a Pesti Divatlapnál, kiszolgáltatottá vált Vahot Imrének.

"A megállapodás szerint Vahot havi 15 pengőforintot (=37,5 váltóforintot) fizetett, természetbeni juttatásként pedig szállást és kosztot biztosított segédszerkesztőjének, akinek ezen felül a Nemzeti Színház előadásaira szabadjegy is járt. Petőfi köteles volt heti egy verset adni a lapnak, ezért külön 5 váltóforint honorárium illette meg. Emellett fennmaradt a joga, hogy más divatlapban is publikálhasson. ...

Vahot emlékiratai szerint a költőnek aranyélete ígérkezett a lapnál: "Önnek mint segédemnek nem lesz más dolga, mint a nyomdai hibákat egyszer kijavítani, egyet-mást magyarra fordítani s minden számban egy-egy magyaros zamatű s ízű verset írni." "

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 126-127. old.

A regényben szereplő rímfaragásokat nem én találtam ki, tényleg ilyeneket kellett olvasni a jelentkezések között. B. Dávid Bájdala fennmaradt:

"Hanyatt fordult álomkirály, komoly tél

Belegyezi, beringatja Marciszél,

Tavaszodik, engedődik az idő,

Kodkodával gömböt toj a kakasnő.


Hódvilágos éjszakkor a csalogány

Fülemüléz szerelmessen ágacskán,

Ohaj merült vonzzal várja tündérje,

Bájdal végin csókolgatja hű férje."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 129. old.

Több ismerőse és barátja is jelentkezett publikálandó szövegekkel nála, Jókai is.

"Az új irodalomból Lisznyai Kálmán, Tompa Mihály, Kerényi Frigyes, Bulyovszky Gyula, Kolmár József, Bérczy Károly, Mentovich Ferenc, sőt Jókai Mór is jelentkezett verssel vagy novellával a lapban. Nekik baráti segítséget is kész volt nyújtani ..."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 128. old.

A segédszerkesztői feladatok köző tartozott a nyomdai munka ellenőrzése.

" ... a Pesti Divatlap nyomdája, a Gyurián és Bagó Budán volt, a Várban. Petőfinek az Országúton, majd a Magyar utcában lévő lakásáról a hajóhídon át oda kellett gyalogolnia, ott korrigált, ami hetente többször, majd a heti kétszeri megjelenés után majdnem naponta egész délelőttjét igénybe vette. ...

A teljes lapszámok nyomdai korrektúráját nyilván nehezítette, hogy akkoriban a nyomdai személyzetnek csak kis hányada volt magyar anyanyelvű, így a szedést valóban szigorúan ellenőrizni kellett. Ezt a fárasztó, nagy figyelmet igénylő munkát Petőfi azzal színesítette a maga számára, hogy olykor sajtóhibákat hagyott vagy csempészett a szövegbe. ... A Magyar Tudós Társaságban a költőnek ellenszenves Petrichevich Horváth Lázár levelező taggá "nevettetett ki" ... "

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 127. old.




Így nézett ki anno a Gyurián és Bagó nyomda.

NOVÁK LÁSZLÓ: A NYOMDÁSZAT TÖRTÉNETE V. KÖNYV: 1801—1867,

GRAFIKAI MŰVÉSZETEK KÖNYVTÁRA, 1928


Jókai erről az időszakról így emlékezett:

" ... Petőfi tehát először is minden számába a Divatlapnak tartozott egy verset írni. Másodszor az újdonságokat szerkeszteni, és harmadszor fél mérföldre utazni reggelenként Pestről a Magyar utcából Budára Gyurián és Bagó nyomdájába, s ott végezni a korrektúrát. ... És mind e munkáért kapott 400, mondd négyszáz váltóforintot; nem havonként – egész esztendőre. ... A jó Petőfi nemhogy kevesellte volna ez összeget, sőt dicsekedve mondá nekem, hogy milyen szép fizetésbe jutott. Szállást is kapott ezenfelül, melynek ablakát félig eltakarta a lépcső ... "

Jókai Mór: Egy magyar költő életéből

A szerzői jogi törvényről így ír Kerényi:

"A Pilvaxban gyülekező fiatalokat nemcsak a társadalmi program csaknem teljes elakadása dühítette, hanem saját létérdekük is. Azt az igen korszerű szerzői jogi törvényjavaslatot, amelyet a Kisfaludy Társaság dolgozott ki és amelyet Szemere Bertalan terjeszetett elő, már nem sikerült törvénnyé emeltetni, holott az országgyűlés mindkét táblája támogatta. Ez a művészeknek polgári létformát tett volna lehetővé, így viszont maradt a kiszolgáltatottság, szerkesztőknek és kiadóknak."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 131. old.

Utólag meglepő, hogy Petőfi nevé tés verseit adta Császár Ferenc almanachjába, valószínűleg ő maga is megbánta ezt később.

"Ugyancsak 1844 tavaszán Császár Ferenc, a későbbi esküdt ellenség, aki 1840 óta váltótörvényszéki bíróként mint "nagyságos úr" igyekezett társadalmi befolyásával írócsoportot szervezni az Őrangyal köré, ekkor még meghívta Petőfit is az Aradi Vészlapok című jótékony célú almanachba."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 132. old.

Petőfi gyakran járt ez időben színházba.

"MInt segédszerkesztőnek, szabadjegy járt neki a Nemzeti Színházba, és Petőfi élt is ezzel a lehetőséggel. Színi kritikussá ugyan nem válhatott (ezt a rovatot maga Vachot írta), de 1844 júliusában mégis megjelenhetett öt rövid tárcája ... "

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 129. old.