1829-37
1831. szeptemberétől került Petőfi Sárszentlőrincre:
" ... az evangélikusoknak három, elérhető közelségű gimnáziumuk volt: Pesten, Aszódon és a Tolna megyei Sárszentlőrincen."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 32. old.
Itt a helyi tanítónál lakott, ahogy azt a regényben is írom:
" ... a falu jegyző-tanítójához, Hittig Lajoshoz fizette be kosztra-kvártélyra a fiát ... "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 33. old.
Sárszentlőrincen ismerte meg Sass Pistát, aki mellette ült a padban.
" ... Petőfi, mint kisebb tanuló, a terem baloldalának harmadik padjában, közvetlenül mellettem ült." Ez a ... leírás viszont már Sass Istvántól, osztálytársától, barátjától, későbbi orvosától származik."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 33. old.
Sass Pista írt részletesen a kisiskolás Petőfiről:
" ... fejét ide-oda hajtogatá, s orrán át egyet-egyet szippantott."
Kerényi folytatja a leírást:
"Felnőtt korában is szokása maradt, hogy elmélyült tevékenység, így versírás közben motorikus tevékenységet végzett ... vékony termete ellenére a testedző játékokban meglepő ügyességet árult el."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 34. old.
A métázásról Porzsolt Lajos: A magyar labdajátékok könyve (1885) c. munkájában olvastam:
"Készíttessük pedig labdánkat erős marhabőrből s tömessük ki szőrrel. A labda ne legyen túlságos nagy, legjobbnak mondható az olyan, a melynek átmérője nem több 5 — 0 centiméternél. A bőrlabdát sokszor vékonyabb fajta, erős zsineggel is beszokták kötni, részint azért, hogy az ütések alkalmával jpbban repüljön, részint pedig, hogy tartósabbá legyen. A labdát a zsineggel két átellenes pontjaiban kereszteződve olyképen tekerjük 4-szer vagy többször körül, hogy ezen „tartó" szálak azt 8 vagy több egyenlő szeletekre oszszák fel. A tartó szálakat azután egyik csúcsból kiindulva, egész az átelleni csúcsig körkörösen csigavonalban és tetszés szerint sürün vagy ritkán, egymással összefűzzük. "
"A hengerütő egy körülbelül egy méternyi hosszúságú s két—három czentiméter átmérővel bíró egyenes sima botból áll, azonban minden lapdajátszónak saját nagyságához mért ütőbotja is lehet. A legjobb ütőbotot a rendkívül hajlékony és szívós fűzfa gallyaiból készíthetjük ... Van még egy sajátságos dobás, az u. n. csíptetős vagy pattintós. Ezen dobásnál a kar és kéz olyanféle mozgást végez, mintha ostorral pattintana ... Minden egy kézzel való dobásnál lépő vagy terpeszállásba kell állni, még pedig, ha a jobb (b.) kéz dob, akkor a bal (j.) láb lép ki. ... legkönnyebb megdobni s ez a két vállapoczka közötti hely. ... nagy előnyére van a labda-dobást kikerülni óhajtónak az, ha dobó társának dobási és czélozási módját minél előbb kiismeri és ahhoz alkalmazkodik, mert majd minden játszónak más és más (p. o. alacsony, vagy magas stb.) dobása van. ... egyes játékoknak különös ütés módjai, minők p. o. a „sintér"-játéknáli felülről egyenes irányban lefelé való ütés, a „visszaverős" játékoknál, a felülről előre való ütés, — a „csülök" és egyéb játékoknál dobva-ütések, — a „kanászos" játéknál földről elütések s végül az ököllel vagy lábbal való ütésmódok."
Petőfi Sárszentlőrincen két évet töltött, onnan került át a pesti evangélikus gimnáziumba. Így erről Kerényi:
"Hogy Petrovics István elhozta a fiát a sárszentlőrinci gimnáziumból, nem meglepő. Nem 1832-ben tette (mint többen), hanem csak miután elvégezte az előkészítő két évfolyamot, mint donatista. ... a fiút 1833. augusztus 27-én felvették a pesti evangélikus gimnázium következő, grammatista osztályába."
"Ezúttal a nyelvi és felekezeti szempont ütközött, és az utóbbi lett győztes. Pesten ugyanis az evangélikusoknak nem volt magyar nyelvű intézményük."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 35. old.
A német nyelvű iskolában hátrányba került, és a jegyei is leromlottak:
"... a sárszentlőrinci német nyelvi alapok nem bizonyultak elégségesnek. Az érdemjegyek lettek elégségesek abban a tanintézetben, ahol a vallástant, az alaktant és a mennyiségtant, a földrajzot, sőt a latin, német és magyar nyelvet is németül tanították, társai pedig zömmel német anyanyelvűek voltak."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 36. old.
A pesti evangálikus gimnáziumban csak egy évet tanult Petőfi.
"... Sándort átiratta — a felekezeti határt is átlépve — a pesti piaristák gimnáziumába."
Apja itt évet ismételtett vele.
"... abba a rovatba, ahová az előző iskolaévet írták, nem Pestet, hanem Szabadszállást diktálta be, azaz fiával megismételtette az első grammatikai osztályt."
Petőfi tanulmányi eredménye itt sem javult.
"Mégsem történt javulás. Ismét elégséges lett, a 114 idesorolt tanuló közül is csak a 108. (csupán magyar nyelvből lett a 65. elégséges.)"
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 36. old.
Pesten is rokonoknál lakott:
"Nem segítette beilleszkedését, hogy megint rokonoknál lakott, Petrovics János kocsmárosnál, a Geiszt-házban, az Ősz és a Zerge (a mai Szentkirályi és Bródy Sándor) utca sarkán."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 36. old.
Az iskolaváltással együtt Petrovics István átköltöztette a fiát.
"Szállást is váltott: Franz Emler csehországi német volt, nyugalmazott tábori pék, ekkoriban a pesti lövölde alkalmazottja; a Zöldfa utcában lakott."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 36. old.
Akkoriban négy országos vásárt tartottak, ezek egyike volt a Medárd-napi.
"Pest négy országos vásárt tartott, s mindegyik — a március 19-i József-napi, a június 8-i medárdi, az augusztus 29-i János-napi és a november 15-i Lipót-napi — általában egy hétig, tíz napig tartott."
Ez a kép érzékletesen ábrázolja az akkori vásárok forgatagát, benne a bábszínházzal:
Hrúz Mária bár beszélt magyarul, olvasni sosem tanult meg magyar nyelven.
Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
A rákövetkező iskolaévet már Aszódon kezdi, később öccse is ugyanoda kerül.
"... Petrovics István — Sárszentlőrinc és Pest után — "kifogyott" az elérhető közelségű evangélikus középiskolákból."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 38. old.
"A tizenháromévesnek jegyzett Petrovics Sándort Koren az iskolai anyakönyvbe 1835 szeptemberében mint kiskőrösi születésű, szabadszállási illetőságű tanulót írta be, a másodikai grammatikai osztályba."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 39. old.
"Aszódon nagyon jól tanult, és valószínűleg ... ez is motiválhatta az apát, hogy kisebbik fiát szintén ebbe a gimnáziumba írassa be."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 40. old.
Az akkori iskolarendszerről egy, az aszódi gimnáziumról szóló tanulmányban is lehet olvasni. Ezek szerint ott így nevezték az egyes éveket:
első év: donatista
másod év: grammatistae minores (grammatista)
harmad év: grammatistae majores
negyed év: syntaxistae minores (szintakszista)
ötöd év: syntaxistae majores
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Az aszódi gimnáziumról és tanáráról Kerényi részletesen ír:
"Az iskola évről-évre terjedő hírnevének öregbítése 1834-től huszonhárom éven át Koren István (1805-1893) érdeme. A honorácior tanár ... szlovák anyanyelve mellett megtanult magyarul, németül, latinul, görögül és franciául, zenei képzését Liszt Ferenc és Erkel Ferenc tanárától kapta. Szorgalmának és odaadásának elismerése mellett következetesen szigorú pedagógus hírében állott."
"... három egymásba nyíló, szobányi tanteremben folyt az oktatás, a professzor körbejáró feladatkijelölése és számonkérése mellett, a nagyobb diákok közreműködő segítségével."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 39. old.
Asztalos István már említett munkájából tudjuk, hogy hogyan nézett ki az iskola alaprajza:
Aszódon Neumannék házába került Petőfi.
"A sok máshonnan érkezett diák elhelyezése szinte iparágnak számított a városkában. A jövevény így került Neumann Frigyesnének, egy kékfestő-mester özvegyének Hatvani úti házába, aki öt gyermeket nevelt, főleg diáktartásból."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 39. old.
Az aszódi iskola mindennapjairól rengeteg érdekességet lehet olvasni Asztalos István tanulmányában. Többek között innen vettem a kukoricafosztás ötletét Koren tanár úrnál.
Az iskola könyvtáráról olvashatunk a fenti tanulmányban, és Kerényinél is:
"A legtöbbet kölcsönző diákok közé tartozott, a három tanév alatt 21 - 19- 7 kötetet vett ki, a tanulást közvetlenül segítő munkák mellett főleg történeti műveket, kalandos útleírásokat."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 42. old.
Petőfi aszódi olvasmánylistáját Kardos Győző: Egy múlt századbeli iskolai anyakönyv c. munkájában találhatjuk meg.
részlet
Aszódon Petőfi tanulmányi fejlődése szárnyakat kapott.
"Végbizonyítványa szerint Koren a legjobb minősítéssel, "Eminens e primis" (kitűnő az elsők között) bocsájtotta el."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 40. old.
Osztálytársai jellemzéseit Petőfiről többször idézi Kerényi:
"... Pestről jött Aszódra, ügyesen rajzolt, beszélt németül, s a nagyvárosi élet előttünk idegen mozzanatait el-elbeszélvén csodálkozásra ragadott minket ..." "... élénk, virgonc ..." — Delhányi Zsigmond
"... igen jó futó, dobó, mászó, szóval fürge, edzett s ruganyos izmos fiú ..." — Jakubovics Mihály
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 40., 42. old.
Ebben az időben nagyon szerencsésen alakult Petrovics István üzleti tevékenysége.
"Ingatlanokat (földet, szőlőt) csak itt [Szabadszálláson] vásárolt és viszonylag kisebb értékben. ... az utolsó nagyobb akcióra pedig 1837 áprilisában került sor, amikor megvette Nagy Pál szárazmalmát. ...
Mészárszék(ek) helyett Szabadszállás városától most a vendégfogadó, a két belső kocsma, a félórányira fekvő Csintovai csárda mellett két magánháznál és három országos vásáron való borkimérés jogát szerezte meg. Az eladósodott várostól földet is bérelt (1831-1837), ezt 1836-ban boltárendával egészítette ki. ... Fülöpszálláson azonban így is bérelt mészárszéket (1833-1836), a kocsma mellett. ...
Petrovics egyre kevesebbet foglalkozott eredeti mesterségével. Vásárokra járt, állatokat vásárolt, körbelátogatta bérleteit, és mindinkább vállalkozásai pénzügyeivel foglalkozott."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 46-47. old.