1839. február - május
Illyés Gyula idézi Petőfi saját szavait, ahogy Selmecről elindult Pestre.
"Selmecről Vácra tartva ballagtam. Pénzem kevés volt: azt az egypár forintot, amit eladott ágyneműim, ruháim és könyveim árából összecsináltam, pesti tartózkodásomra akartam megtakarítani ... "
Így ír Illyés erről az útról:
"Február 15-én indult útnak, s gondos életrajzírója, a kitűnő Ferenczi számítása szerint március 3-án vagy 4-én érkezhetett Pestre."
Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1989, 40-41. old.
A regény folyamán sokszor szerepel többféle pénzegység: krajcár, pengőforint, forint, arany. Próbáltam rendet rakni érkékük és átváltásuk rendszerében, ami azért sem volt egyszerű, mert Petőfi életében aránylag magas volt az inláció, amit azonban nem mértek hivatalosan.
A krajcár értékét onnan tudtam körülbelül megbecsülni, hogy találtam egy 1847-ből származó kórházi számlát, ami szerint egy teljes napi kórházi ellátás 16 krajcár volt.
Kerényi nem tartja teljesen alátámaszottnak azokat az elbeszéléseket, melyek Petőfi Selmecről Pestre vezető útjáról szólnak. Így ír erről:
"Egy iskolaelhagyó, volt diák vándorútját nem dokumentálják írásos források, tárgyi emlékek. Az igazolható tényeket színes legendák pótolják ... A Pestre érkezés után sincs másképp."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 54. old.
A következő biztos pont az életútban Petőfi Nemzeti Színháznál eltöltött idejéről van, melyet ő maga írt le az Úti jegyzeteiben.
" ... statiszta voltam a pesti Nemzeti Szinháznál s hordtam a szinpadra a székeket és pamlagokat, s a szinészek parancsára kocsmába szaladtam serért, borért, tormás kolbászért stb. ... "
A színház, amit Petőfi említ, akkor még nem volt hivatalosan Nemzeti Színház. A mai Astorián álló Pesti Magyar Színházról van szó, mely tényleg nagyon közel esett Petrovics János lakásához, mely a mai Szentkirályi és Bródy Sándor utcák sarkán állt.
A színházban sokféle előadást láthatott a háttérből.
"Ha — a legóvatosabb számítások szerint — 1839. március 10. és május 7. közé tesszük a pesti tartózkodást, Petőfi ötvenhárom színházi előadást láthatott. Harminchat alkalommal adtak prózai színdarabokat, szám szerint harminckettőt. (A többi estén opera, balett vagy hangverseny volt műsoron.) Zömük rövidebb-hosszabb vígjáték."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 55. old.
A kor leghíresebb színészeit láthatta színpadon.
"Életközelben szemlélhette a kor legjobb magyar színészeit és színésznőit: a szépséges Lendvayné Hivatal Anikót, többek között Lessing tragédiájának, az Emilia Galottinak címszerepében, Cordéliaként a Lear királyban vagy mint a Bánk bán (március 23.) Melindáját. Színpadon volt Lendvay Márton, a korszak ünnepelt hősszerelmese ...
A legnagyobb, életre szóló benyomást mégis Egressy Gábor játéka gyakorolhatta rá. A fenti időszakban tizenhét igen különböző szerepben láthatta. ... ezekben a ... színész úgy váltogatta több játszott szerepét, hogy közönsége sem ismert rá beléptekor. ... A sokarcú Egressy nem is tehette másként, miután tőle a természet megtagadta a daliás Lendvay termetét, csengő hangját ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 56. old.
Petőfi alkata hasonlatos volt Egressyéhez, Jókai Mór kecskeméti diákkorukból így jellemezte Petőfit:
"Szerény alakja, kevéssé színpadi arca, korlátolt hangterjedelme mind nem jó ajánlólevél volt számára."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 56. old.
Orlay Petrics Soma pedig így írja le unokatestvére külsejét:
" ... ott állt egy középmagasságú, szikár, fahéjszínarcú, sörtekemény barna hajú ifjú; villogó fekete szemei fehérjét vércsíkok futották át; dacos kifejezésű duzzadt ajkai fölött a bajusz csak most serkedzett; hosszú nyaka leeső vállai közül meztelenül nyúlt föl ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 56-57. old.
1847-ben jutott eszébe Petőfinek az eset, amikor 1839-ben 14 pengőforintot talált a pesti utcán, és azt Kerényi Frigyesnek írta meg levélben:
" ... a tizennégy pengő forint, melyet ezelőtt nyolc évvel itt gyalogoltomban találtam, mikor statiszta voltam a pesti magyar szinháznál ... "