1840. június — 1841. január
Az első alkalommal a tífuszból pár hét alatt felépült.
"1840. május 24-én került először Grazban katonakórházba, tífusszal. Július elején — többé-kevésbé gyógyultan — csatlakozott századához ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 64. old.
A fejezetben két verséből idézek:
ÁLOM
Kór valék, fájdalmaimnak
Szenvedém nagy kínjait;
Jött az éj szelíden végre,
S könyörűlve békeségre
Álmaim karába vitt.
És láttam ott
A szőke lányt,
Nem hidegen
Már szűm iránt;
Hozzám voná
A szerelem,
S eget lele
E kebelen,
S én piruló
Lángajakán,
Mézcsókjait
Lecsókolám.
És újra csók,
S megannyi csók,
S oly édesek!
S oly lángolók!!
Ily álmakat adjatok, isteneim,
És marhat a fájdalom, a fene kín;
Én tűrni fogok, - valahára talán
Majd égi való jön az álmak után.
?, 1840.
VÁNDORDALOK
1
Távol szeretteimtől,
S tőled, te drága hon!
Vándorlom a világot
Végetlen útakon.
És lábam a nagy úton
Fáradva lépdegel,
Mert vállaim tetézvék
Butyornak terhivel.
Eldobtam én a terhet,
Nincs többé vállamon;
És mégis vajh mi csüggeszt?
És mégis vajh mi nyom?
Boldogtalan fiú te!
Mely tégedet lever,
Nem válladon... szivedben
Az óriás teher.
Pápa, 1841.
A regényben szereplő káplárról szólva Kerényi magát Petőfit idézi:
"... 1841. március 30-i levelében a káplár szinte mitikus figurává nőtte ki magát: " ... mihelyst írást lát kezemben, szitkozódik velem, s dolgot ad." "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 65. old.
A regényben a részeg tisztek beszélgetését ilyen tanulmányokra alapoztam:
A csappantyús és kovaköves fegyeverekről a fenti forrásban és az alábbiban is olvastam:
A tűzbe vetett versekkel teli lapok valószínűleg nem léteztek, de a ránk maradtnál jóval több verset írhatott ebben az időszakban Petőfi.
"A rákényszerített külső fegyelem ellen a költőlét belső fegyelmével, szellemi fölényével védekezett. Kilenc verse maradt fenn, de bizonyára sokkal többet írt."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 63. old.
1840 őszén Petőfi újra tífuszos lett.
" ... az őszi, Károlyváros környéki hadgyakorlatokon állapota újra súlyosbodott, helyben kezelték, majd átvitték (1840 novemberének elején) a zágrábi katonakórházba, ahol egészen 1841. január 20-ig feküdt."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 64. old.