1841. november — december
Orlai Petrics Somával költözött egy tágas szobába, amit azonban atélen ott kellett hagyniuk.
"A "ferenciek zárdájának átellenében volt tágas szobájukat azonban az 1841-42-es kemény télben nem lehetett fűteni, ezért egy német szabómester kicsiny, de jól fűthető szobájába költöztek át, a kollégium tőszomszédságába. (Meg is rótták érte, mert nem jelentette a címváltozást és szálláspénz-adósságot hagyott maga után.)"
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 72. old.
Tarczy professzor abban is segítette Petőfit, hogy tlaált neki kiegészítő munkát.
"Tarczynak komája volt Horváth István ügyvéd, akihez a szépen író diákot írnoknak ajánlotta, ezért szintén kapott díjazást."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 71-72. old.
Ebben az időben egyszer Egressy Gábor Pápán vendégszerepelt. Az ő játéka adott inspirációt Petőfinek a KÉpzőköri szavalásához.
"Az ötletet a Pápán játszó színtársulatnál vendégszereplő Egressy Gábor, Petőfi színészeszménye adta, aki június 15-én August Kotzebue Legjobb az egyenes út című vígjátékában Krumm Illés szerepét tette tótos dialektussal mulatságosabbá."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 76. old.
Petőfi világos lila frakkjáról Jókai Mór életrajzában olvastam.
"Jókai tehát azzal fejezte ki háláját, hogy lefestette barátját olaj-miniatűrben, violaszín sárga gombos frakkban."
A fenti történet 1843-ban történt, de úgy gondoltam, hogy a frakkot megszerezhette korábban, akár Pápán is.
Akkori Heine-fordításairól ennyit ír Kerényi:
"Beszédes adalék, hogy két verse és Heine-fordítása másra rendelt matematika-tankönyvében maradt ránk."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 72. old.
A regényben idézett fordítás:
IFJU A PATAKNÁL
Németből Schiller után
Forrás mellett űlt a gyermek,
Koszorúkat kötözött,
S látta őket elragadtan
Tűnni a habtánc között.
Éltem így röpűl, miként a
Forrás, fáradatlanúl,
S mint a koszorúk, sietve
Ifjuságom elvirúl.
Ne kérdjetek, mért busongok
Éltem rózsaidején;
Minden örvend és reményel
A tavasznak jövetén.
Ámde az uj természetnek
Ébredő hangezrede
Kebelemnek rejtekében
Csak nehéz bút kelthete.
Nem vidítnak a vigalmak,
Melyeket nyujt szép tavasz;
Egy köt engem csak: közel van,
S mégis messze tőlem az.
A kedvelt árnykép elébe
Vágyva nyujtom karomat,
Haj! nem érem el s ez érzet
Csillapítatlan marad.
Jőj le, jőj, o szép leányka,
Hagyd kevély lakod falát,
Majd virágit a tavasznak
Kebeledbe hintem át.
Ime, dal zeng a berekben,
S tiszta zajjal jár az ér;
Egy boldog szerelmü szívpár
Kis kunyhóban is megfér.
Pápa, 1842. február
A Képzőkörben történteket hosszan tárgyalja Kerényi, például kitér a versíró versenyre is.
"Az év nagy eseménye a Képzőtársaságban a szépirodalmi pályázat volt ... A lírai kategóriában a Vándordalokkal és az Ideállal nevezett, a balladák között szintén két művel, a Szín és valóval meg a Lehellel versenyzett."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 75. old.
Én a fejezetben egy másik, szintén Pápán készült verséből idéztem.
DALFORRÁS
Költőnek lenni isteni,
Én is költő leszek!
Varázserővel szívemet
E vágy szállotta meg.
S e vágy nem szűnő lángiban
Mindegyre égtem én;
Ragadtam végre a kobozt
Nagy tűzzel, hevenyén.
S hogy énekem röpűlete
Fellengezőbb legyen,
Telt hordóhoz vevém magam,
Pincének mélyibe.
Míg fejtörés között időm
Itt lassan mendegelt:
A - nem mondhatnám szűk - torok,
S a csap nem vesztegelt.
De bármint törtem fejemet,
S levék borral tele:
Hiában! a csigázott ész
Egy kukkot sem szüle.
Végpontra szállt a türelem!
Még egyszer jót iszom;
S manó vigye, ha éneket
Ugysem zeng kobozom.
S a csapnak estem nagy mohón,
Gondolva ezeket,
De ó hallatlan bosszu! a
Csap már nem csepegett.
Zajló kebellel álltam ott,
Bennem harag gyuladt,
És megragadtam s vágtam a
Hordóhoz lantomat.
Felhangzott a kiürűlt
Hordónak kebele...
S o üdv, o kéj! a fejtörő
Titok kulcsot lele.
Bélőlem - végre rájövék -
Költő miként leszen:
Im, telve hallgatott s konog
A hordó üresen.
Éhezni kell, éhezni hát,
Ki költő lenni vágy,
Éheztem én is... s folyt a dal
S enyém a mirtuszág.
Pápa, 1842. április
Demjén kritikái mélyen érinthették Petőfit.
"Az első ülésen Petrovics Sándor három versét kapta bírálatra Demjén, és a II. ülésen, november 10-én már el is hangzott véleménye. Sajnos, a háromból két vers — nem véletlenül az élesebbenkritizáltak — szövege elveszett."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 74. old.