1844. május — június

Dunavecsén nyugalomban élhetett, több verset írt.

"Dunavecsén nem a mészárszék mögötti egyetlen, szűkös szobácskéban lakott (legfeljebb húsvétkor húzhatta meg itt magát egy-két napra), hanem Petrovics főbérlőjének, Nagy Pálnak másik, Templom utcai házában kapott (vagy bérelt) egy szobát. Az alkalmi menhelyek és a befogadó baráti szállások után már-már fényűző körülmények egészsége helyreállítására ..., addigi élete átgondolására ... késztették. ...

Utóbb, 1847-ben maga írta, hogy hiányzott kamaszkora a tizenhatodik életévtől a huszonkettedikig ... Ebben a két nyugodtabb, tehetősebb periódusban ezt pótolta."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 123-124. old.

Egyik ilyen verse a fejezetben idézett Ebéd után.

EBÉD UTÁN

Ugy jóllaktam, hogy még!...

Egyet nyujtózom, és

Aztán tied vagyok,

Imádott heverés!

Oh kedves pamlagom,

Be áldott puha vagy!

Ki téged föltalált,

Az volt ám még az agy. -

Kölyök, pipát ide...

Siess, a nagyapád!

Nincs rútabb valami,

Mint az a lomhaság.

Add errébb hát, ökör!

Én nyuljak érte tán?

Nem elég tőlem, hogy

Föltátom rá a szám? -

Istentelen legye!

Ingerkedik velem...

Kergesd el... a kutya

Ott űl a fülemen.

Az ember élete

Méreggel van tele;

Csodák csodája, hogy

Meg nem pukkad bele.

Húzd a függönyt odább

Azon az ablakon;

Hadd lám, az építés

Ott kinn meddig vagyon?

Á, szépecskén halad,

Munkálnak mindenütt...

De tedd b' az ablakot,

A nap szemembe süt.

Disznó forró idő!...

No semmi; legalább

Ki ott kinn dolgozik,

Nem hűti meg magát.

Dunavecse, 1844. április-május

ZSUZSIKÁHOZ

Kicsinke szőke kis leányka,

Az én szerelmem nagy!

És tárgya e nagy szerelemnek

Kis szőke lány, te vagy.

Mit mondasz erre szőke kislány?...

De ez csak fele még.

Azon volnék én, hogy te lennél

Énnékem feleség!

Eljössz-e hozzám? el?... szépséges

Szép fejkötőt veszek,

S csak azt mondom: kimondhatatlan

Hüséges férj leszek.

Őrzöm szemem fényét, de téged

Még jobban őrzelek,

Hogy drága egészségednek ne

Ártson hideg, meleg.

Ott fenn lakunk Pest városában,

Az élet ott vig ám!

De az atyushoz is lejárunk

Kivált pénzfogyatán.

Hogy suttogják majd, ha az utcán

Végigmegyek veled:

Petőfi felesége!... Erről

Csinál szép verseket.

Csinálok ám teringettét is,

Hogy bámulnak bele!

Maholnap egész Magyarország

Nevemmel lesz tele.

Ugy estenként csak nekiűlök,

Te meg majd azalatt

Lefekszel szépen s melegíted

Előre ágyamat.

S ha elkészűl egy-egy dicső vers,

Én is levetkezem,

Hozzád simúlok és azt mondom:

Menj beljebb, gyermekem!

Igy éldegélnénk... hát csak ennyit

Akartam mondani.

Mit szólsz rá szőke kislány, lesz-e

Belőle valami?

Dunavecse, 1844. április-május