1844. szeptember

Az tény, hogy Vachot ötlete volt és ő is fizette Petőfi új ruhatárát. Azt, hogy Petőfi hogyan viselte a szélsőségesen magyaros ruházatot, csak találgatni tudjuk. Illyés így gondolta:

"A fiatalemberről egyre több szó esik, s Vachot, az üzletember rajta van, hogy minél több essék. Elébe siet a költő bolondériáinak; a betyáros hangulatok dalnokát a szüreti mulatságok magyar ruhájába öltözteti, annál is inkább, mert a honi ipar nagy jelszava is a levegőben van. A néldalszerűségbe szédült fiú a gyermekek angyali tetszelgésével hordja a kucsmát, a Csokonai-bekecset, a nyakbavető mentét és kezében a hatalmas csákányt. A pantallós, cilinderes közönség megáll a járdán (mert az eleven színházi kelléktár az úttesten rohan) ..."

Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1989, 121. old.


Ugyanez Kerényinél így jelenik meg:

"Ráadásul Vachot Imre segédszerkesztőjét Pönögei Kis Pál népköltő jelmezében járatta, mint a Pesti Divatlap élő reklámját: " ... rövid prémes [!] dolmány, úgynevezett kancamente, minőt lelki rokona, Csokonai Vitéz Mihály is viselt, azután sújtásos szűk magyar nadrág, túri süveg vagy kucsma darutollal, sarkantyús kordován csizma, fokos és makrapipa ... " ... A németes, biedermeier divatot követő Pest-Budán élénk feltűnést keltett magyaros ruhát versei mecénásánál, Tóth Gáspárnál csináltatta Vahot, persze Petőfi költségére. Azonban mindketten elégedettek lehettek: a szerkesztő megkapta a közfeltűnést, a költő viszont — aki mindig is kapható volt némi polgárpukkasztásra — erre a télre megoldotta ruhagondjait."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 137. old.

Petőfi életében először Kappel Emília kezét kérte meg — fogadásból.

"Pákh ugratására kérte meg Petőfi 1844 őszén Kappel Emíliát, a gazdag bankár leányát ..."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 168. old.

A helység kalapácsát nem másolom ide terjedelmi okok miatt, ezen a linken megtalálható: A helység kalapácsa


Annyi bizonyos, hogy paródiának írta, de hogy kit parodizált, máig vitatkoznak rajta:

" ... sokasodtak a megválaszolatlan kérdések: kit vagy mit parodizált Petőfi? Az irodalmi apjaként tisztelt Vörösmartyt? Az évtizede halott hőseposzt? Versben a prózai műfajok, jelesül a novella modorosságait? Osszián terjedő kultuszát? "

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 140. old.

Petőfi elképesztően hatékony volt.

"... háromnegyed év alatt száztizenkét vers, két dráma és egy regény született, kemény, alkotó hétköznapok folytak le itt ..."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 186. old.

Császár Ferenccel talán itt kezdődött az ellenségeskedés:

"Petőfi két részletben adta át kéziratait az Aradi Vészlapok számára, megannyi új, Pesten írott verset. ... Személyesen legalább egyszer ... találkoztak; ekkor meg is vitathatták a kéziratokat. Érdekes a pillanat: két ízlésvilág, sőt két világlátás találkozása. Császár a hét versből hármat vörös plajbásszal kihúzott ... A Szerelem- és pipadalt Petőfi megmentette egy új címmel (Dal a szivarról) és az első két versszak ennek megfelelő átírásával. Ilyen autográf javítás látható a Vándorélet zárósorában is (farba rúgnak —» elfelednek), míg a vers egy másik helyén a szerkesztő javította a pórias bagóz-t csihol-ra."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 133. old.

Egy korabeli vélemény Császár Petőfit érintő kritikájáról:

Irodalmi levelek Constancziához

Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)