1845. július
Petőfi szalkszentmártoni napjairól az ottani segédtanító, Kardos István írt visszaemlékezésében, melyet Kerényi idéz:
"Rendesen — egy nap úgy, mint más nap — szüntelen íróasztalánál ült, melyet csak alkonyatkor hagyott el, s az estebéd elérkeztéig hozzánk, mint tőszomszédi tanítókhoz átjött, hogy beszélgetés vagy egy két párti tárkli-játszás vagy mezőnni sétálás által szerezzen magának szórakozást vagy újulást. Eztán ismét íróasztalánál találta őt sokszor még az éjfél is — írva vagy olvasva."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 186. old.
Az öccsét ebben az időszakban —ha nem is a nyáron — egy új élethelyzetben találjuk:
" ... 1845 őszén ... István öccse is önállósodott: székálló legény lett Várpalotán."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 186. old.
A Zöld Marcit, elutasítása után Petőfi megsemmisítette.
"Július 26-án az Életképek adta hírül, hogy a Zöld Marcit a drámabíráló választmány egyhangúlag elutasította, ezen azután a Honderü július 29-én hossszan gúnyolódott. (Miután Petőfi első indulatában a kéziratot megsemmisítette, a népszínműről nem formálhatunk véleményt.)"
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 189. old.
Abban az időben valószínűleg nem volt teljesen szokatlan, ha valaki hívatlanul toppant be vendégségbe, de egy egyhetes ott tartózkodást még akkor is levélben előre jeleztek. De nem Petőfi.
"Szalkszentmártonból indult Borjádra, Sass Istvánhoz. Július 26-án szokásához híven váratlanul toppant be a vendégszerető családhoz, ahol az egy hétre tervezett tartózkodásból a paksi hajó lekésése miatt két hét lett, itt-időzése augusztus 9-ig tartott. Máig vitatott és alighanemm eldönthetetlen kérdés, hányszor járt ebben az esztendőben Petőfi Borjádon? Úgy véljük, kétszer."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 186. old.
Valószínűleg Petőfi tényleg Borjádon látta meg A magyar nemes című versének modelljét.
" ... ott a tökéletes zsánerkép, A magyar nemes. Sass István nevezte meg az élő modellt, Kiss Lajost, a simontornyai járás alszolgabíráját ...
A nemesi múlt emlékeivel a költő egyébként is naponta találkozott, hiszen a Sass-kúriában szintén őriztek régi családi fegyvereket."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 188. old.
Azt a helyzetképet sem én találtam ki, hogy szántás idején még a postalovat is befogták, Petőfi Úti jegyzeteiben olvastam.
"Reggel indultunk s délután értünk Lőcsére. Még aznap tovább akartunk utazni, de a város minden lova - még a postamesteré is - szántani volt."
A vers:
A MAGYAR NEMES
Őseimnek véres kardja
Fogason függ, rozsda marja,
Rozsda marja, nem ragyog.
Én magyar nemes vagyok!
Munkátlanság csak az élet.
Van életem, mert henyélek.
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok!
Jól készítsd, paraszt, az útat,
Mert hisz a te lovad vontat.
Csak nem járhatok gyalog.
Én magyar nemes vagyok!
Tán a tudománynak éljek?
A tudósok mind szegények.
Nem irok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok!
Van, igaz, egy tudományom,
Ebben párom ritkán látom:
Enni, inni jól tudok.
Én magyar nemes vagyok!
Milyen jó, hogy nem adózok.
Gazdaságom van, de nem sok,
S van adósságom, de sok.
Én magyar nemes vagyok!
Mit törődöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!
Ősi joggal, ősi házban
Éltemet ha elpipáztam:
Mennybe visznek angyalok.
Én magyar nemes vagyok!
Borjád, 1845. szeptember 26. - október 7. között