1846. november 17–24.
Nincs az a regényíró, aki olyat kitalál, amit Petőfinek megtenni egy pillanat műve volt.
"Petőfi elragadtatásában (és az érendrédi hírek [a pletyka Júlia viszonyáról] hatása alatt) ekkor olyan lépésre szánta el magát, amire zsánerképeinek legényei is csak ittas fővel vállalkoztak volna. Megkérte a színésznő kezét, aki első meglepetésében igent mondott. November 18-án és 19-én villámgyors esküvővel kísérletezett, azonban mind Könyves Tóth Mihály, mind pedig az áttérés lehetőségével kecsegtetett Molnár Péter katolikus prépost — természetesen — a formaságok mellőzését elutasította. Miután egy noteszlapon felhatalmazta Kornéliát nevének használatára, és megígérte neki, hogy a társulat után megy Kolozsvárra, november 20-án hajnalban végre elindult gyorskocsival Pestre."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 272. old.
Nehéz elképzelni, hogy telefon és internet híján hogyan utazhatott a hír olyan gyorsan, de tény, hogy Júlia egész hamar értesült a történtekről.
"Szendrey Júlia még föl sem dolgozhatta a vallomásának mutogatását, december 8-án egy átutazó a leányt a Debrecenben történtek eléggé pontos történetével traktálta."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 272-273. old.
Decemberben tehát már megtudta, és még egy februári naplóbejegyzésében is az ezzel kapcsolatos fájdalmáról ír.
Térey Mari volt az, aki tartotta Júliában a lelket és reményt.
"A barátnő változatlanul a szerelem pártján maradt, és 1847 tavaszán ő fogalmazta meg Júliának milyen összefüggés állt fenn az érendrédi és a debreceni eset között: "... gondolj egy kicsit arra, hogy azon debrecenyi kaland való, s azon célból követődött el, hogy Téged bosszantson mert Endréden több napok mulatása után azzal is mulatták P.-t, hogy néked Lokodettivel ily s ily viszonyod volt, ő ezt hitte kevés ideig, s azon idő alatt követte el azon kalandot."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 273. old.
A fejezetben idézett vers:
RESZKET A BOKOR, MERT...
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!
Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad.
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz, rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.
Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!
Pest, 1846. november 20. után