1847. május 16–23.
Pontosan tudjuk, hogy 1847. május 16-án kérte meg Petőfi Szendrey Júlia kezét.
"Petőfi május 16-án, az országos vásár forgatagába érkezett Erdődre, a Pest—Gödöllő—Abony—Poroszló—Hortobágy—Debrecen—Nagykároly útvonalon, és alighogy lerakta útitáskáját Lauka Gusztáv szállásán, még aznap megkérte Júlia kezét — eredménytelenül."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 305. old.
"A versben csak általánosságban esik szó az összeszólalkozássá fajult leánykérésről ("Furcsa dolgokat kellett hallanom"), de ezek becsületbe vágóak voltak, mert a költő arra utalt, hogy hasonlókért a Pilvax fiataljai párbajozni szoktak."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 306. old.
Szendrey Ignác és Gálovits Anna házasságáról így ír Kerényi:
"Az apa, Szendrey Ignác rangon alul házasodott bizonyos Gálovits Annával, nem éltek jól, és valami hiba lehetett az ő származása körül is, mert akkor lépett át az addig Mezőberényben, Festetics-szolgálatban álló inspektor Károlyi-szolgálatba és költözött át Erdődre, amikor 1840-ben Békés vármegye nemességének igazolására szólította föl ... Vagyonos emberré sikerült válnia, ám jövőjét, társadalmi fölemelkedését ennek bázisán két leánya, Júlia és Mária méltó házasságától remélte."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 261. old.
Szendrey, látva a lánya elszántságát, nem hozott egyből döntést.
"Szendrey húzta az időt: május 20-án egyheti haladékot szabott a válaszhoz; abban a reményben, hogy addig valamiképp megszabadul a nemszeretem kérőtől."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 306. old.
Petőfi az egy hét alatt nem ült egyhelyben.
"Május 23-án, pünkösd első napján a zelestyei üveghutát kereste föl.
A zelestyei üveghutáról találtam némi információt:
Az üveghuták működéséről a Pazirik Studio videója alapján írtam:
Maga Petőfi így írt erről a kirándulásról:
"Néhány napi mulatás után (hanem ilyen mulatást nem kivánok még izének se!) Erdődről Nagy-Bánya felé indultam. Pünkösd első napját Zelestyén töltöttem, az üveghutában, mit még sohasem láttam, s így rám nézve igen érdekes volt. Láttál-e már üveget fújni? barátom, azoknak az embereknek ez olyan könnyen megy, mint nekem a versírás; az ördög gondolta volna. Azt tudtam, hogy minden üvegnél egy-egy tüdő szakad meg, hát pedig dehogy. A vidék gyönyörű; regényes, erdős völgy Erdély tőszomszédságában. Különösen gyönyörködtem este, midőn minden sötét volt, csak a hutából világított rám a pokoli tűz. Körös-körül a roppant sötétség s középütt ez a láng... olyan volt a világ, mint egy haragos, félszemű szerecsen-óriás."
A továbbiakat Kerényi kötetéből tudtam meg:
"Azt már az útitárstól, Lauka Gusztávtól tudjuk, hogy Petőfi felfigyelt a munkások körülményeire, és "hamarjában penderített is olyan ... szocialisztiko-kommunisztikus szónoklatot, hogy a háziúr ... boldognak vallotta magát, hogy munkásai csak oláhul értenek ..." "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 306. old.