1847. november
Pesti lakásukat Egressy Gábor találta számukra.
" ... még júliusban kérte fel Egressy Gábort, hogy szerezzen szállást számukra Pesten. A jó barát augusztus 7-én számolt be buzgólkodása eredményéről: "Három utcaszoba, alkofen, előszoba, gazdasági konyha stb. [évi] 650 váltóforintért, amelynek negyedét mindig előre kell fizetni" — s mindezt a Dohány utcában, "Schiller-ház, első emelet"... "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 323. old.
Egy 1854-es térképen itt a Schiller-ház, a Tabak strasse-n. A mai Rákóczi utat végig Kerepesi útnak hívták akkor.
Jókaival nem feltétlen csak barátságból, hanem pénzügyi szükségszerűségből is laktak együtt.
"A magas lakbér miatt (évi 650 váltóforint = 260 pengőforint; több, mint az Életképeknél vagy a Hazánknál húzott éves járandóság) az egyik szobát Jókainak adták ki ... , az ebédlőnek kinevezett helyiséget pedig közösen, afféle szalonnak is használták."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 340-341. old.
Jókai leírásából tudjuk, hogy Júlia sok szempontból nem volt konvencionális fiatalasszony:
"Őszre beköltözött az ifjú pár; ők tartottak egy cselédet, nekem volt egy öreg szolgám. Egyszerű bútorzatunk volt mindkettőnknek. Petőfiné úgy jött el hazulról, kelengye nélkül: még csak egy divatos kalapja sem volt; maga horgacsolt magának fejkötőt, azt viselte. A haja rövidre volt vágva, úgy nézett ki, mint egy kisfiú.
Semmijük sem volt és mégis milyen boldogok voltak! Júliának az volt az egyedüli mulatsága, hogy Petőfitől tanult angolul, s aztán ebéd fölött (amit a „Sas”-ból hozattunk) beszéltünk angolul egymás rovására mulatva."
Tehát már rövid hajjal költözött Pestre, valószínűleg nem a férje vágta le a haját a valóságban. Emlékeztetőül itt a kép Szendrey Júliáról:
Már a Kossuth Zsuzsannáról szóló regényem írásakor felfigyeltem arra, hogy és milyen gyakran és milyen komolyan voltak betegek a szereplőim. Ugyanígy voltak Petfőiék is:
"...feleségem csak három hétig köhögött, s a melle sem repedt szét bele, pedig közel járt hozzá, szegényke. Én pedig a minapában nemcsak a lánglelkű, hanem egyszersmind lángtorkú Petőfi voltam... t. i. irtóztató torokgyulladásom volt."
Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz, Pest, 1847. december 3.
Czakó Zsigmond öngyilkosságáról szóló újsághírben említették, hogy Jókaitól is kért kölcsön pisztolyt Czakó.
Szendrey Júlia naplórészleteit az Életképek publikálta.
" ... novemberben már nem volt kifogása, hogy az Életképek 1848-tól Petőfinét is munkatársai között hirdesse és megígérje arcképe közlését."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 338. old.