1849. június 28. – július 22.
Kossuth feladattal bízta meg.
" ...június 28-án Kossuth Lajos kormányzó elnök kérette magához a költőt, Arany Jánost, Egressy Gábort és a Nemzeti Színház másik színész-rendezőjét, Fáncsy Lajost. Arra kérte őket, szervezzenek július 1-jén népgyűlést a Múzeumkertbe, hogy a népet a Pest mellett megvívandó, döntő, nagy csatára lelkesítsék. Petőfi olyannyira komolyan vette a feladatot, hogy verset is írt az alkalomra: Föl a szent háborúra!"
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 447-448. old.
FÖL A SZENT HÁBORÚRA!
Itt a próba, az utósó
Nagy próba;
Jön az orosz, jön az orosz,
Itt is van már valóba'.
Eljött tehát az utósó
Itélet,
De én attól sem magamért,
Sem hazámért nem félek.
Miért félnék az itélet
Napjátul?
Féljenek ők, kik viselik
Magokat oly galádul,
Kik rátörtek az ártatlan
Magyarra,
Most veri meg az úristen
Mindenható haragja!
Föl, hazámnak valamennyi
Lakója,
Ideje, hogy tartozását
Minden ember lerója;
Ki a házból, ki a síkra,
Emberek,
Most az egész Magyarország
Legyen egy nagy hadsereg!
Ki is megyünk, szó sincs róla,
Mindnyájan.
Meghalni vagy győzedelmet
Nyerni a szent csatában.
Szent a csata, nem harcolunk
Királyért:
Király ellen szabadságunk
Istenünk és hazánkért!
Átkos király, érezted hát
Vesztedet.
Az ördögnek, hogy megmentsen,
Eladtad a lelkedet.
De hiába volt a vásár,
Elhihet'd:
Kit az isten elhagyott, azt
Az ördög nem menti meg.
Sok az orosz, nagy a száma,
Mi haszna?
Több lesz ott a magyar; talán
Száz is jut egy oroszra.
És ha volnánk kevesebben,
Mint azok:
Hála isten, minket hí ugy
A világ, hogy magyarok!
Ne féljetek, gyermekink, ne
Féljetek,
Nem szúr által dárdájával
A vad kozák titeket;
Feleségink, kedvesink, ne
Sírjatok,
Idegenek ölelése
Nem tesz csúfot rajtatok.
S ti apáink, anyáink, szent
Halottak,
Sírotokon ellenség ne
Tapodjon, nem tapodhat;
Inkább vesszen ki nemzetünk
Egy szálig,
S dagadjon föl kifolyt vérünk
Árja az ég boltjáig!
Minden, ami szent előttünk,
Kockán van,
Ha a világ támad is meg,
Győznünk kell e csatákban;
Ha miljomnak el kell veszni,
Vesszen el!
Ki fogna most fukarkodni
Életével, vérivel?
És te isten, magyarok nagy
Istene,
Légy népeddel, hű népeddel,
Jó népeddel, légy vele!
Tedd hatalmad fiaidnak
Lelkére,
Világdöntő haragodat
Fegyvereink élére!
Pest, 1849. június 20-30.
A népgyűlésből nem lett semmi.
"Másnap, június 29-én a kormány azonban a főváros harc nélküli föladását határozta el, a június 30-án egyszerre jelent meg a sajtóban és a pesti falakon a népgyűlés meghívója meg a kormány óvatoskodó, a kiürítésre fölkészítő felhívása. A katonai felső vezetés után Petőfi a nagypolitikában is véglegesen csalódott."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 448. old.
Így írt erről Petőfi Arany Jánosnak pár héttel később:
ARANY JÁNOSHOZ
Mező-Berény, július 11. 1849.
Kedves barátom,
az napon, melyen hirdettük a népgyülést, amelyre föllovalt volt bennünket Kossuth, hogy fanatizáljuk a pesti népet a főváros környékén vivandó véres, elhatárzó, utósó lehelletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt stb. mint ő maga mondá: ugyanaz napon adta tudtára a kormány a fővárosi népnek - hegedűszóban persze - hogy esze ágában sincs Pest környékén harcolni, még kevésbé otthagyni becses fogát, hanem az első bokor zörrenésére el fog eblábalni világtalan világig, hol Árpád óta nem volt ellenség, s hol hazamentő irhája nagyobb biztosságban lehet. Én ezen komiszságra teljes erőm és tehetségem szerint dühbe jövén, s megemlékezvén még előbbeni sebeimről is, kaptam magamat, fölszedtem sátorfámat s másnap családommal együtt ide e békési magányba bujdokoltam azon ohajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek mégcsak küszöbére se kényszerítene sorsom; s most itt vagyunk, s amely percekben végkép felejtem, hogy hazám is van, tökéletesen boldog vagyok. Hát ti mit csináltok, hogy vagytok? add tudtomra, valamint azokat is, amik az utóbbi időkben a világon és Magyarországban történtek, mert én, mióta Pestet elhagytam, semmit sem tudok. Te mégiscsak közelebb állasz az eseményekhez vagy legalább a hírekhez. Irj mielőbb. Az utósó posták ide Gyula és Csaba. Isten veletek, ölelünk benneteket!
barátod
Petőfi Sándor
Az előző fejezetben említett Bem levélre ebben a fejezetben válaszol.
"Az altábornagy egyébként, Petőfi május végi leveléből értesülve volt segédtisztje helyzetéről, júniusban visszahívta őt, és 200 pengőforint úti előleget küldött számára. A költő azonban — habár "Votre fils" ("az Ön fia") aláírással — köszönettel elhárította az uniformis újbóli fölvételét, pénzt pedig visszaküldte."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 446. old.
Civil emberként menekül, Pestről Mezőberénybe.
"Petőfiék (a költő, felesége, a fia és a dajka) Szolnokig vasúton utaztak, ott azonban már az oroszok elől menekülőkkel találkoztak, ezért kerülő úton, a Kecskemét—Szarvas—Gyoma útvonalon szekereztek Mezőberénybe, ahová csak július 5-én érkeztek meg, és ahol Petricsék három utcára néző, de csak háromszobás portája fogadta be őket."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 449. old.
Mezőberényben próbált békebeli életet élni.
"A felszínen valóban szinte idill látszott. ... Modellt ült Petricsnek, két változatban is megfestett olajképéhez."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 449. old.
A vidéki nyugalom unalmát és hírvákuumát nehezen bírták.
"...július 16-án megfogadták másnapra Csipkár Pál szűcsmestert egy aradi útra, Damjanich János látogatására és biztosabb információk szerzésére, kölcsönkérve — Szendrey Júlia kényelmére — Bonyhay Benjámin bőrekhós, kárpitozott ülésű kocsiját. ... A július 17-i indulást azonban a bérelt kocsi balesete miatt el kellett halasztani egy nappal, amikor váratlanul betoppant — Szegedről az erdélyi hadsereghez tartva — Egressy Gábor és Bem futártisztje, Kiss Sándor százados. Rövid tanácskozás után (Pesten is feleségével és Egressyvel beszélte meg a teendőket) úgy döntöttek, hogy nem Arad felé, hanem családostul a még nyitva álló Nagyvárad—Kolozsvár útvonalon Erdélybe indulnak."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 451-452. old.
Tordán megállapodtak, és Petőfi innen indult utolsó útjára.
"A család sietősen kelt útra. A költő egyetlen tőkéjét, kéziratait Petricsék gondjaira bízta. ... későn este megérkeztek Tordára, az év tavaszán megismert református lelkipásztor, Miklós Miklós parókiájára. ... Július 22-én megérkezett Tordára Egressy, akivel a költő — családját a lelkész rábeszélésére nála hagyva — Bem fölkeresésére indult."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 452. old.