23:49

Az utolsó nap történéseit szemtanúk beszámolója alapján írtam meg. Többször neki kellett futnom, annyira nehezen tudtam megírni az összes kegyetlenséget és embertelenséget.

"Egy hónap telt el így a Katona József utca 21.-ben, zsúfoltan, félve, de hangos szó nélkül, egymást segítve, emberin. Szükséget nem szenvedtek, a svédeknél dolgozó Faragó mindig tudott élelmet szerezni. Lement a karácsony is, ...

Aztán december 30-án délelőtt 11 óra körül nyolc nyilas rohanta meg a házat. Az összes, mintegy százhetven lakót az udvarra terelték, az aggokat és a csecsemőket is. Faragó dél körül tért haza a Tátra utcából, s látván az utcán sorakoztatott lakókat, köztük feleségét és hat hónapos gyerekét, lopva elkísérte a menetet. Mikor konstatálta, hogy az Andrássy út 60. felé, a nyilas házba tartanak, kétségbeesve rohant Wallenberget riasztani vissza. A „Hűség Házában” a Katona utcaiakat még egyszer kifosztották, alsóruhára vetkeztették, még a cipőket is elvették. Tizenegy fiatal nőt „takarításra” rendeltek, ők soha többé nem kerültek elő. Közben megjelent a házban Wallenberg és óriási patáliát csapott, de a nyilasok megnyugtatták, hogy csak igazoltatásról van szó, s a svéd védelem alatt állókat viszszakísérik majd a Katona utcába, amint az éppen tomboló légitámadás véget ér. Wallenberg sajnos hibázott, adott a nyilas szóra, és távozott. Másnap hajnalban a meztéllábas csopor

tot – előre rendelve a férfiakat, hátra a nőket – felsorakoztatták az udvaron. Több nőt elébb, köztük a féléves gyermekkel lévő Faragónét is, a lehető legdurvább testi motozásnak vetették alá. A csoportot a Vilmos császár úton, a Kálmán utcán át a Duna felé terelték, a Zrínyi utcánál kettéválasztották. Richter bácsi átölelte feleségét, és beállt a sorba. Tíz perccel később már átlőtt fejjel úszott társaival együtt a Dunában."