1845. augusztus

1845 őszére radikalizálódott a Pilvax fiatalsága.

"1845. szeptemberére válságba jutott az eladdig átfogó társadalmi szerveződés, a Nemzeti Kör. Szeptember 14-i közgyűlésükön egy látszólag technikai kérdés, a "köri szállás" robbantotta ki a lappangó ellentéteket. Ezután különvált a radikálisabb Pesti Kör, és — a megosztottságot látva — szinte azonnal támadásba lendült a konzervatív tábor. Október 25-én Lipthay Sándornak, a Nemzeti Újság szerkesztőjének szállásán és estélyén megalakult a Gyülde, amely alapszabálya szerint ugyan politikai és felekezeti elfogulatlanságot hirdetett és csak kulturális célkitűzéseket hangoztatott, de a cél az volt, hogy a Pilvaxot ellensúlyozza ..."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 199. old.

Petőfi egy verset is írt Jókaihoz: 

EGY FIATAL ÍRÓHOZ


Üdvezellek, ifjú pályatárs,

Pályatársam s szeretett barátom!

Egykor én terólad jósolék,

S jóslatom most teljesedni látom. 


Láttam egykor egy kis felleget,

S megmondtam, hogy ebből fergeteg lesz.

E kicsiny felhőcske te valál,

És most villámterhesen közelgesz. 


Jőj és ontsd lelked villámait,

S lángjaikkal gyujtsd föl a világot;

Rendűljön meg a föld, amidőn

Mennydörgő jelszódat elkiáltod. 


Hogyha majd villámlasz s mennydörögsz,

Jőnek ellened zudúló hangok;

Mert ha nagy az égiháború,

Félre szokták verni a harangot. 


De azért dúl a vihar tovább

Minden félrevert harang dacára.

Igy barátom, te se hajts ama

Jajveszéklő emberek szavára. 


Ekkép kellett volna nekem is

Tenni sokszor ostromolt pályámon.

Én e tehetetlen hangokat

Figyelemre méltatám. Sajnálom. 


Eh, megtörtént, mit sajnálkozom?

Hadd szorítsam jobbod, ifju bajnok,

Én, ki ilyen rokonszellemű

Pályatárs után már rég sohajtok. 


Fölléptél. Ez engem megujit,

Hogy a sorompók közt ketten állunk.

Most, barátom, küzdjünk, hadd legyen

Győzedelmünk vagy vitéz halálunk! 

Pest, 1845. szeptember 10-24. között

Jókai ezen a nyáron valóban regényen dolgozott.

"1845-ben a nyári hónapokat Komáromban, édesanyja körében töltötte; a társaságot kerülve rendesen kora reggel ment ki szigeti kertjükbe és késő este tért haza; ott készült az ügyvédi szakvizsgára és írta a Hétköznapok c. regényét."

wikipedia.hu/Jókai Mór

A gödöllői református lelkész házában megfordulló vendégekről Kerényi így írt:

"Az 1845 nyári cikázások, a régi meghívásoknak eleget tévő látogatások sorában Gödöllő következett, ahol Petőfi ... Erdélyi Ferenc református lelkész házát kereste föl. ... 

Gödöllő kisváros lévén, a szűk városi és tisztviselői kar és az értelmmiség az ő házánál (is) kapcsolatot tarthatott egymással, felekezeti hovatartozástól függetlenül."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 190. old.

Mednyánszky Bertával itt ismerkedett meg.

"Az ő parókiáján ismerkedett meg Petőfi Mednyánszky Bertával, Mednyánszky János 1843 és 1851 között itt működött jószágigazgató vele egyidős, szőke, kék szemű leányával.  ...

A kapcsolatot legendák övezték. ... A szerelemm históriáját Erdélyi Gyula (aki egyébként Petőfi halála után született) a ciklus verseiből kerekítette ki, összezavarva az 1843-as és az 1845-ös év történéseit is. ...

Legfeljesbb háromszor találkoztak ... Néhány séta és beszélgetés jelentette a személyes kapcsolatot; egy nemzetiszín szalaggal átkötött bokréta és a cserébe küldött verskéziratok alkották közös emléktárukat."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 190-191. old.

A fejezetben idézett vers:

IFJUSÁG


Mondják hidegnyugalmasan

Az öregek:

Szilaj, bolond fiú vagyok,

Csendesb legyek.

Vénség az életnek viszhangja csak,

E tompa hangok meg nem bántanak. 


Szilaj vagyok, igaz; s bolond?

Az is lehet.

Az észt tanácsra nem hivom,

Csak a szivet.

No de fejemnek is hasznát veszem:

Reá bokrétás kalpagom teszem. 


S a szív nem rosz tanácsadó,

Higyétek el.

Az észnél gyakran messzebb lát

Sejtelmivel.

Az ifju szíve lánglobogva ég;

Világít ez, midőn sötét az ég. 


S szolgál a szív nemcsak vezér-

Szövétnekül.

Balsors telében életünk

Gyakorta hűl,

S az ész miatt akár megfagyhatnánk,

De szivünkben fölmelegít a láng. 


És ne higyétek, csendes öregek,

Hogy tán megárt,

Ha túllobogja is a fiatal

Tüz a határt;

Föl szoktak gyujtani egész mezőt,

S lesz égés által ez gyümölcsözőbb. 

Pest, 1845. szeptember 10-24. között