Csatajelenetek

Szerencsére több forrás fennmaradt a szabadságharc ütközeteiről, hiszen a tábornokok levélben számoltak be az ország vezetésének a győzelemről vagy a bukásról. A leírásokat természetesen úgy kell olvasnunk, hogy az író szemszögét figyelembe vesszük. Egy győztes csatáról csak a szépet írták meg, az elvesztett ütközetek okait általában külső okokban keresték a hadvezérek.

​Olvasva Móga altábornagy jelentését a miniszterelnöknek a pákozdi ütközetről, nem is értjük, hogy miért mehetett vereségről szóló hír Görgeihez.

“A mint már méltóságodnak jelentettem, parancsnokságom alatt levő táborommal Velencze melletti Sukoró helységénél vettem állomást, hol is az ellenséget vártam, egyszersmind Falka helységét egy lovas osztállyal, és Seregélyes tájékát a tartalék dandárság által tartottam figyelemben. …  Az ütközet három óra folyásán tul tartott, és az ellenség mindenütt visszaveretett. … A tüz két óráig tartott, mi alatt a jobb szárny az ellenséget az ütközetben harcziasan visszaverte, ágyuink az ellenség derekának ágyu-tüzelését hallgatásra kényteték.”

 Főleg azután csodálkozhatunk el azon, hogy az ütközet során forgandónak tűnt a szerencse, amint eljutunk Móga levelében a veszteségek felsorolásához: 

    “Az ellenség veszteségét bizonyosan meg nem határozhatom, de még is legalább 100-ra mehet a halottak és sebesültek száma; részünkről a mostanig vett beadványok szerint hét halott, 37 sebesült egyén, és öt agyonlőtt ló vagyon.”

A schwechati csatáról maga Kossuth számolt be az Országos Honvédelmi Bizottmánynak. A regényben szereplő csatajelenet hűen visszaadja az ütközetet, hiszen semmit sem kellett hozzá kitalálni, Kossuth részletesen leírta a történéseket.

“ … Schwechátból, melly ellenséggel s ágyukkal megrakva volt, erős tüzelés kezdetett ellenünk, seregeink ezt is vitézül állották s viszonozták; míg végre a jobb szárny leghátulsó sorában állott Komárom megyei kaszások egy közelökbe esett bombától rendetlen hátrálásnak eredtek, ép akkor, midőn a sereg két szél szárnyainak egyvonalba hozása végett általános visszavonulás parancsoltatott. A komáromi kaszások rendetlen futamlását előbb magam, majd Repeczki képviselő kivont karddal iparkodtunk megállítani, de ez csak pillanatra sikerült …”