Kossuth toborzó körútjai

Kossuth verbuválásairól leginkább a róla szóló dalok miatt tudunk: Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje. De tényleg ilyen volt a közhangulat, hogy ha Kossuth megjelent valahol, ott tömegek mentek harcba? Nehéz elhinni, hogy közösségi weboldalak nélkül el lehetett ezt érni. Mégis, több tízezer ember csatlakozott a szabadságharchoz Kossuth toborzó körútjai során.

1848. szeptember 24-én jelentette be Kossuth a képviselőházban, hogy toborzó körútra indul:

    "Lelkemben fel vagyok indulva azon gondolattól, hogy az ármánynak, árulásnak nevetséges satyrája, egy nemzet feletti győzelme csaknem sikerül; hogy 40–50 ezer potom ember bejő az országba, s úgyszólván kardvágás nélkül foglalja el e hazát. Én nem érzek magamban annyi erőt, hogy ezt tűrjem; egy fél óra múlva, mint ministerelnök által kiküldött biztos, de ha nem volnék is kiküldve, azon megbízásnál fogva, mellyet saját érzetem, s a haza veszélye nyujt, megyek a vasúton, s megkezdem Czeglédnél felhívni a népet, hogy tömegestől fegyverbe szálljon (kitörő éljenzés) s így megyek tovább faluról falura, és vagy nem látnak önök többé, vagy látnak, mint utócsapatát olly seregnek, melly maga is képes lesz semmivé tenni olly gyalázatos rablócsordát. (Lelkesedés.)” 

   És tényleg, amerre ment, feltüzelte az embereket, akik boldogan csatlakoztak a harchoz. Persze kaptak zsoldot, az aratáson túl voltak, és úgy remélték, hogy az őszi vetésre hazaérnek. Kossuth gyakran írt haza útjáról

     "Kedves lelkem angyalom!

Czeglédre 4 órakor értem. 6 órakor már egy 300 főből álló fegyveres gyakorlott csapatot, melly már felbomlott, utnak inditottam Pestre. Holnap reggel ugyan onnan vagy 3000 ember és 150 lovas megyen vasúton Pestre.

E perczben érkeztem Kőrösre. Itt a nép mondhatlan lelkesedéssel – illuminatioval fogadott. Ahol kell, lelkesítek – ahol kell, parancsolok.

Reménylem, a Tiszáig vagy 15–20 ezer embert össze szedek, s ezeket helységenkint nyomban küldöm Pestre."

“Kecskeméten országos vásár volt. Ki mentünk zászlómmal, kísérőimmel. Szólottam a nép ezreihez Isten szabad ege alatt, s a nép ezrei megesküdtek velem a nagy Istenre, hogy egytől egyig felkel a hazát megvédeni. Olly jelenetet soha sem láttál. Mikint csókolták ruhámat, s vitték proclamatioimat minden felé. Másnap már futárok jöttek Csongrádból. Kecskemétről pedig ma és hónap 5,000 ember megyen Jellasich ellen.”


Az Országos Honvédelmi Bizottmánynak is beszámolt az elvégzett munkájáról:

“1. Csongrádról – Szentesről – Szegvárról ezerek indulnak holnap Önök rendelete szerint a Csepel szigetére.

2. Hold Mező Vásárhelyt ma délután rendezem, s igérem, hogy még ma egy pár ezer ember gyors szekereken útban lesz Csepel felé.

3. Különös gondot fordítottam a lovasság szaporítására. Gondoskodjanak Önök, hogy nemcsak ember, hanem ló is ellátva legyen élelemmel.

4. Küldjenek valaki hatályos embert a népfelkelési seregbe. Szólítassák fel, ki vállalkozik önkéntesen menni a győzelemig Jellasich ellen, akár hová fordul; adjanak zsoldot neki és ezerenkint fognak vállalkozni a népfelkelésből önkéntesen.

5. Rósa Sándor, az utólérhetlen rabló amnestiát kér, becsületes életet igér, és 150 felszerelt lovassal szolgálatot az ellenség ellen, az amnestiát feltételesen megadtam neki, itt a nép örülend, ha ez embertől megszabadul.

6. Rendelést tettem, hogy az aradi várparancsnokot, ha a nemzeti három színt ki nem tűzi s nem engedelmeskedik, úgy, ahogy lehet, lőjjék agyon.”

Hódmezővásárhely, 1848 október 3. 

    Az Alföldről összegyűjtött embereket a Csepel-szigeten egy gyűjtőállomáson fogadták, és onnan küldték tovább a hadi helyzet szerint. Valószínűleg Rózsa Sándor megítélése innen változott meg a köznépben, mert valóban ő is csatlakozott embereivel a felkeléshez. 

Kossuth Lajos toborzóbeszéde Cegléden 1848. szeptember 24-én Franz Kollarz rajza