1838-39

Az előző fejezetnél már idéztem az aszódi szerelemről szóló részt: 

"Az aszódi múzsa nevét egy selmeci vers, A hűtlenhez őrizte meg: Emma. Teljes nevén Cancrinyi Emília (1823-1900), egy evangélikus lelkész lánya."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 43. old.

Az előző  fejezetnél szintén említettem, hogy Petrovics székálló legénye meglopta őt.

"Az 1837-38-ban székálló legényként tovább dolgozó Matulay a távolabbi, ritkán felkereshető és nehezen ellenőrizhető Ercsiben azonban be is csapta, amikor a kimért hús árából 1579 forinttal adósa maradt."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 48. old.


A sikerei csúcsán Petrovics Istvánnak annyi üzlete volt, hogy már a családon belül nem talált mindenhova alkalmazottat, így idegeneket is fel kellett bérelnie.

"Mészárszékeibe székálló legényeket (afféle üzletvezetőket), italméréseibe és fogadóiba kocsmárosokat kellett állítania. Ehhez már nem volt elég a család és a rokonság; az alkalmazottak számával pedig egyenes arányban nőtt a kockázat lehetősége."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 47. old.


Adósságai egyre nőttek.

"1838. május 1-jén kötelezvényt írt alá, adósságai fejében lekötve vagyonát."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 48. old.

Petőfi aszódi végbizonyítványa fennmaradt az utókornak:

A kiváló tanulmányi eredménye és a versírásban mutatott tehetsége miatt Koren tanár úr rábízta az évzáró búcsúversének megírását.

"Felismerve a magyar nyelvben és stílusgyakorlatokban feltűnő erényeket mutató ... a szokásosnál erősebb önkifejezési vágyat, ... rábízta a tanévzáró vizsga búcsúversének megírását és elmondását ..."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 45. old.

A búcsúvers:


BÚCSÚZÁS


      Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt

Arccal, gyenge eszünknek gyüjtve diszét, fonogattunk

A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt!

Ennyit, nagytudományu atyák, volt gyüjteni képes

S nem többet iparunk! - Noha édes múzsai körben

Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb

Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak

Puszta helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény,

Vonzóbb drága szülőnk s kedves rokonink köre, mintsem

Hogy kis időre szivünk azt kész nem volna kerülni.

     Számüzetett Naso, ki tanítál a Helikonra

Törni utat s akadályt meggyőzni karunk panaszid már

Nem veszi a tanodába, se Nepos hősei éltét,

Ki mutatá híven, mennyit vittek vala véghez

Graecia nagy fiai s Karthágó győztesi, mely jót

S mely rosszat tettek, mi csatákba' valának

És hogy haltanak el. Mai ünnep válni megenged

Tőletek s a tanulástól, míg belekezdeni kell majd.

     Nagyságos báró, tanodánk kegyes elnöke s atyja!

S ti tisztelt figyelők, ti nagytudományu atyáink!

Volt türedelmetökért szívünk mit nektek adózzon,

Hogy minket hallgatni nem untatok el, rebegőket?

Gonditokért hálás kebelünk forró köszönetjét

És a csekély szálkú koszorúnkat kegybe vegyétek!

Hosszú éltetöket soha gond, bú, baj ne epessze,

Létünk és tanodánk folyton kegyetöknek örüljön!

     Drága tanító úr, ki fáradhatatlan iparral

A tudományokban jártassá tenni akartál

Bennünk', vedd végső együttlétünkben ezen pár

Búcsúszót, mert elválunk sok időre tetőled!

     S ti kedves helyek, ahol számt'lanszor mulatoztunk

Vagy nagy körbe' leülve, vagy a labdát veregetve

És kapkodva, vagy ugrándozva, vagy édes örömben

Víg dallokra fakadva, ezentúl csend üli kedvelt

Tájitokat, már-már elhagyni fogunk mi ezennel!

     S végre deáktársim, kik nem köz s renyhe erővel

Jártátok velem a tudomány ösvényit: ez óra

Tőletek elválaszt, szétoszlunk mostan, egy erre,

Másik amárra megyen születése helyére, holottan

Hány örömek várják édes szüleinknek ölében!

Majd amidőn a sors keze minket messzire széleszt

Egymástól, midön itt nem lelt örömökbe förödve

Lészünk szűlőink hajlékában, midön ekkép

Szólhat már ajkunk: ti komor gondok, nem adunk most

Helyt főnkben néktek, kipihenni fogunk sok

Munkáinknak utána, pihenni, nem tanodával

Gondolkodni! Elég volt tíz hó arra! - O akkor

Még egyszer gondoljunk itten lelt öröminkre,

Gondoljuk, mennyit fáradtunk s izzadozánk itt,

A tudományoknak kimeríthetetlen ösvényén.

     S most társim! miután végét már érte a munka,

Amely tíz hóig szűnetlen foly vala köztünk,

Jóisten veletek! Tanodánkat hagyjuk örömmel

És szaporán édes szüleink kebelébe siessünk! 


Aszód, 1838. június

A vers azért maradt ránk, mert Koren tanár úr minden évben bejegyezte az akkori verset egy évkönyvbe.

"A [Búcsúzás] ("Immár kész koszorúnk ..." kezdősorral) az első, Koren másolatában fennmaradt Petőfi-vers."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 45. old.

Petőfi Aszódról Selmecre került líceumba.

"1838. auguszuts 31-én ... a selmeci evangélikus líceumba, a felekezet egyik legnagyobb hagoymányú oktatási intézményébe iratkozott be az aszódi végzett diák."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 49. old.

Selmeci szállásával kapcsolatban valószínűleg alig túloztam:

"... az egykor tehetős árendás fia most az alapítványi menza ingyenebédjére, az ún. alumneumra szorult, és szállásadójával, a főkamaragrófi hivatal részeges hajdújával, bizonyos Prosperinyi Mihállyal és további három diáktársával lakott egyetlen szobában.  ... A hajdú alkoholos állapotában maga is literátus embernek képzelte magát, szlovákul és magyarul verselt."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 50. old.

Lichard professzorról ezt írja Kerényi:

" ... magoltatnia kellett és vaskézzel fegyelmeznie a szabadosabb élethez ... szokott kamaszokat  ...  Lichard nemcsak szlovák anyanyelvű volt (mint Koren), hanem öntudatos nemzetébresztő is. Jól beszélt ugyan magyarul (Rimaszombaton tanulta) és németül, de a két önképzőkör, kivált az ekkor már negyvenöt tagot számláló Magyar Társaság ellensúlyozására szlovák önképzőkört szervezett."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 50-51. old.

Selmecen Petőfi a Magyar Társaság tagja volt.

" [Lichard] ... azt is furcsállotta, hogy szláv nevű diákjai — mint Szeberinyi ... és Petrovics — ott [a Magyar Társaságban] vezető szerepet játszanak."

"Petőfinek voltak szlovák barátai, ... egy emlékezés szerint Selmecen folyékonyan beszélt szlovákul, ám az önképzőkörnél választania kellett, ... és magyarnak vallotta magát."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 52. old.

Petőfi valóban rajzolt magyar huszárt, de a flejegyezett eset korábban történt, még Aszódon.

"Igazi huszárt is rajzolt volt iskolatársának, a Selmecre távozott Sárkány Jánosnak 1836. január 23-i levelében, tarsolyára gondosan felírva az "A. P." [Alexander Petrovics] monogramot."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 41. old.

1838 karácsonyán Petőfi hazament a szüleihez.

"A szemeszter vége előtt karácsonykor Petőfi otthon járt Szabadszálláson és saját szemével láthatta az összeomlást."

"A fiú a maga módján segítette ekkor apját: latin tudásával és szépírásával, amivel a kérvényt letisztázta."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 52. old.

Két oka is lehetett Petrovics Istvánnak, hogy nem támogatta tovább fia iskoláztatását: egyik Petőfi rossz bizonyítványa, másik a saját elkeserítő anyagi helyzete.

"A fél évi eredmény láttán Petrovics valóban megvonta további támogatását méltatlanná lett fiától."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 53. old.