1840. június — 1841. január

Az első alkalommal a tífuszból pár hét alatt felépült.

"1840. május 24-én került először Grazban katonakórházba, tífusszal. Július elején — többé-kevésbé gyógyultan — csatlakozott századához ..."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 64. old.

A fejezetben két verséből idézek:

ÁLOM


Kór valék, fájdalmaimnak

Szenvedém nagy kínjait;

Jött az éj szelíden végre,

S könyörűlve békeségre

Álmaim karába vitt. 

És láttam ott

A szőke lányt,

Nem hidegen

Már szűm iránt; 

Hozzám voná

A szerelem,

S eget lele

E kebelen, 

S én piruló

Lángajakán,

Mézcsókjait

Lecsókolám. 

És újra csók,

S megannyi csók,

S oly édesek!

S oly lángolók!! 

Ily álmakat adjatok, isteneim,

És marhat a fájdalom, a fene kín;

Én tűrni fogok, - valahára talán

Majd égi való jön az álmak után. 

?, 1840.

VÁNDORDALOK

              1 

Távol szeretteimtől,

S tőled, te drága hon!

Vándorlom a világot

Végetlen útakon. 

És lábam a nagy úton

Fáradva lépdegel,

Mert vállaim tetézvék

Butyornak terhivel. 

Eldobtam én a terhet,

Nincs többé vállamon;

És mégis vajh mi csüggeszt?

És mégis vajh mi nyom? 

Boldogtalan fiú te!

Mely tégedet lever,

Nem válladon... szivedben

Az óriás teher.

Pápa, 1841.

A regényben szereplő káplárról szólva Kerényi magát Petőfit idézi:

"... 1841. március 30-i levelében a káplár szinte mitikus figurává nőtte ki magát: " ... mihelyst írást lát kezemben, szitkozódik velem, s dolgot ad." "

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 65. old.

A csappantyús és kovaköves fegyeverekről a fenti forrásban és az alábbiban is olvastam:

A tűzbe vetett versekkel teli lapok valószínűleg nem léteztek, de a ránk maradtnál jóval több verset írhatott ebben az időszakban Petőfi.

"A rákényszerített külső fegyelem ellen a költőlét belső fegyelmével, szellemi fölényével védekezett. Kilenc verse maradt fenn, de bizonyára sokkal többet írt."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 63. old.

1840 őszén Petőfi újra tífuszos lett.

" ... az őszi, Károlyváros környéki hadgyakorlatokon állapota újra súlyosbodott, helyben kezelték, majd átvitték (1840 novemberének elején) a zágrábi katonakórházba, ahol egészen 1841. január 20-ig feküdt."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 64. old.