1840. január — március

A soproni kiképzés időszakában kijárhatott a laktanyából, ilyenkor a barátaival találkozott.

"A soproni kiképzés heteiben a kimenőkön még felkereshette volt diáktársait a líceumban és az önképzőkörökben, a Magyar és Német Társaság könyvtárából kölcsönözhetett."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 62. old.

Sass Pista ilyennek írta le a katona Petőfit:

"A szobába léptemkor (...) szerényen meghúzódva festetlen diákládán üldögélve találtam egy fakó arcú, mohódzó bajuszú, vézna kinézésű, egészen igénytelen külsejű katonát, ölében lógatva fehér vállszíjáról lecsüngő szuronyát. Köszöntésemre katonásan felállt, oldalára húzá fegyverét s érdes tenyerének szorítása testalkatától elütőleg, edzett kezek erejét érezteté velem. Sárga pitykés, zöld hajtókás mondurja, nadrágja, csónakszerű bakancsa úgy lotyogott rajta, mintha nem is rá szabták volna, egyedül nyakszorítója állt feszesen, felpeckelvén vékony nyakán ülő fejét, melyen a rövidre nyírott s felálló sertehaj — mely sötétben dörzsölve akárhányszor szikrázott —, beesett arc, fekete bőrszín, élénk két barna szem, mint régi ismerősök jelentkeztek előttem."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 61. old.

Az igénytelen külsőhöz párosult a viselkedése eldurvulása.

"Volt azután még egy személyiségvonás, melyet joggal vezetett vissza Szabó G. Zoltán a katonaévekre. Ez pedig Petőfinek a biedermeier korban szokatlan szabadszájúsága és bizonyos durvasága (fellépésében, tréfáiban), amelyet sosem tudott — és később nem is akart — levetkőzni."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 65. old.

A Liszt-koncertről írt jelenet is valós.

"Eltávozási engedély nélkül vett részt Liszt Ferenc 1840. február 18-i koncertjén (az Aszódon és Ostffyasszonyfán zongorát verő Petőfi először láthatott önerejéből felemelkedett, világhódító művészt élőben és fiatalon) ... "

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 62. old.

A téli hidegben az udvari mosogatásról Petőfi saját maga számolt be:

"... főztem a kukoricagombócokat közlegény társaim számára, s mosogattam a vasedényt oly téli hidegben, hogy a mosogatóruha ujjaimhoz fagyott ..."

Petőfi Sándor: Úti jegyzetek, 1845

A katonaságnál töltött időből több vers is fennmaradt, a fejezetben az alábbiból idéztem:


TRIOLETT


Rejts ölednek éjjelébe

Szent nyugalmu sírhalom!

E kinéletnek vesződve

Láncait mért hordozom?

Kebled csendes éjjelébe

Nem tekint a fájdalom,

S a keservek halvány képe;

Ott öröklő bék' vagyon.

Rejts hát kebled éjjelébe,

Szent nyugalmu sírhalom! 

?, 1840.


Petőfi nagyon várta, hogy végre útnak induljanak a sereggel, és világot láthasson.

"A parancskönyv tanúsága szerint az újonctranszportot 1840. március 24-én indították útnak, hogy csatlakozzon Bregenzben az I. zászlóaljhoz. Köztük volt "Rekrut Alexander Petrovich" is."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 62. old.