1844. február 12—16.

Ez a fejezet Petőfi híres gyalogútjáról szól Debrecenből előbb Egerbe, majd a közetvező fejezetben később onnan Pestre.

Annyit tudunk róla, hogy február 12-én indult és 16-án ért Egerbe, tudunk pár állomást is: Tokaj, Miskolc és Andornak. Az számomra nem volt egyértelmű, hogy tudhatott-e már arról Debrecenben, hogy nem bír a legrövidebb úton menni Pestre, mert a Tisza áradása miatt csak Tokajnál lehet átkelni a folyón. 

Google maps-en kiszámoltam, hogy akár egyből Tokajnak ment, akár előbb a rövidebb úton indult el, a rendelkezésre álló idő szinte biztosan nem volt elég végig gyalogosan megtenni az utat. Ezért választottam, azt a verziót, ami drámaibb: útközben jön rá, hogy kénytelen megváltoztatni az útvonalát. Így is, úgy is szekérre kellett ültetnem, belefért hát ez a plusz drámaiság.

Így a következő útvonalat járta be:

Ő maga így írt erről egyik Úti levelében:

"Debrecenből utaztam Pestre, 1844-ben februáriusban, kopott ruhában, gyalog, egy pár huszassal és egy kötet verssel. E kötet versben volt minden reményem; gondolám: ha eladhatom, jó, ha el nem adhatom, az is jó… mert akkor vagy éhen halok, vagy megfagyok, s vége lesz minden szenvedésnek. Egyes-egyedül mentem itt a Hegyalján; egy lélekkel, egy élő lénnyel sem találkoztam. Minden ember födelet keresett, mert iszonyú idő volt. A süvöltő szél havas esőt szórt reám. Épen szemközt jött. Arcomon megfagytak a könnyek, melyeket a zivatar hidege és a nyomorúság fakasztott."

Úti levelek Kerényi Frigyeshez III. Pest, 1847. június 25.

A fejezetben idézett vers:


KERESZTÚTON ÁLLOK...


Keresztúton állok,

Merre tartsak?

Ez kelet felé visz,

Az nyugatnak. 


Akármerre megyek,

Mindegy nekem,

Mindenütt szomorú

Az életem. 


Mért nem tudom, hol vár

A halál rám?

Hogy egyenesen azt

Választhatnám! 

Miskolc, 1844. február