1844. október — 1845. január 7.

Csapó Etelke egy egész kötetnyi verset kapott Petőfitől, a történetük mégsem romantikus.

"A feltűnően szép szőke leányt, Vachott Sándorné Csapó Mária húgát nagy családi remények övezték. ... Petőfi és Etelke aligha találkozhatott négyszemközt, az éledő érzelemnek ezúttal sincsen eseménytörténete.  ... Nem több az együtt, társaságban töltött karácsony alkalmából írt Cs. E. kisasszony emlékkönyvébe, mindössze négy sor, szemben a V[achott]. S[ándor].-né emlékkönyvébe ugyanakkor kelt hat sorával."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 137. old.

A konzervatív írói körtől való elhatárolódás és a kritikák érkezése között a valóságban is összefüggés volt.

"Petőfi, aki elhárította a konzervatív-klerikális írócsoporthoz csatlakozást 1844 októberében, bármikor várhatta a kritika támadását. Ami nem is késett sokáig."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 149. old.


És a huszonegy éves költő nem kezelte jól a kritikákat.

"Petőfi ... ekkor még minden méltánytalanságra azonnal válaszolt."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 149. old.

Vachot Imre szerződést módosított Petőfivel: verseire kizárólagosságot kért a Pesti Divatlapnak.

" ... 1845. március 6-án közölte diadallal a Pesti Divatlap, hogy ... Petőfit (versekkel) kizárólagos munkatársnak megnyerte ... ."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 169. old.

 A tornatermi jelenetet Illyésnél olvastam, aki Sass Pista visszaemlélkezeseit idézi:

"Ilyen állapotban köszöntött be a kora tavasz egyik felmerülő reggelén Pákh Bercihez, ki ez időben K..r..ky ügyvédnél volt alkalmazásban. Ott talált engem is, mindkettőnket felkúszva azon testedző rudak és létrák egyikére, melyek a magas mennyezetű és téres szobát jóformán betöltötték. Letévén panyókáját, ő is közénk helyezkedett a magasba. Napi eseményekre tértünk át. Egyszerre nyílik az ajtó, bekiált egy vidéki, barna, szép menyecske, hátán levő kosarából puha cipót kínálva." ... A cipóárus menyecske fogadására a fiatal költő ugrott le, "mint az evet" a létra tetejéről. ...

A menyecskét a maga módján, a maga huszonkét éves temperamentumával fogadta: öleléssel; ahogy Sass írta "körülnyakalta, s dévajkodni kezdett vele". A menyecske persze szabódott, s közben vidáman nekieresztette a nyelvét. Miket mondhatott? Sass nem találja el a szavakat, amelyekre az ember emlékezetében is csak alkotó tehetséggel lel rá. Ilyeneket mondhatott: "Majd adok én magának szerelmet! Tudja is maga, mi a szerelem!" S a válasz rá mi lehetett? "Hát ki tudja? Hát mi az a szerelem?" "Aminek az új nóta mondja, amit most nálunk fújnak: Sötét verem!"

"Elképesztő — mondja most már ismét Sass — a közös bámulat s meglepetés. "Lelkem, hisz én vagyok, aki ezt írta— mondja lelkesen a költő ..." "

Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1989, 152. old.

A vers, amelyet a menyecske idézett:


A SZERELEM, A SZERELEM...

 

A szerelem, a szerelem,

A szerelem sötét verem;

Beleestem, benne vagyok,

Nem láthatok, nem hallhatok. 


Őrizem az apám nyáját,

De nem hallom a kolompját;

Rá-rámegy a zöld vetésre,

Hej, csak későn veszem észre. 


Telerakta édesanyám

Eleséggel a tarisznyám;

Elvesztettem szerencsésen,

Lesz módom a böjtölésben. 


Édesapám, édesanyám,

Ne bizzatok most semmit rám,

Nézzétek el, ha hibázok -

Tudom is én, mit csinálok! 

Székelyhíd, 1843. november 4-24. között

A János vitéz keletkezésének körülményeiről így ír Kerényi:

"Jelenlegi ismereteink szerint 1844. november 15. és december 5. között írhatta meg; ebben az időszakban nincs adatunk Petőfi nyilvános szereplésére, viszont Vahot Imre emlékezése szerint: "Az 1844-ik év vége felé bekövetkezvén a zord téli napok, (...) szokása ellenére honn maradt esténkint, s jól befűttette kis szobáját, pongyolára levetkőzött, rá-rágyújtott a hosszú szárú pipájára, s egész füstfelhőt csinált maga körül s olkor egyet kortyolva a hevítő piros borból, nyugtalanul járt fel s alá, mint egy oroszlán a szűk kalitban."  Minthogy a fűtést Vachot fizette a Kölber-ház második emeleti szobácskájában, emlékei helyesek lehettek."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 144. old.

Csapó Etelke 1844. karácsonyán lett rosszul és január 7-én meghalt.

"A kislány makacs fejfájással küszködött, amit a család a karácsonyi háziasszonykodás során szerzett meghűléssel magyarázott. A halál oka azonban agyszélütés volt. ...

A költő már aznap, január 7-én, látogatásra érkezve értesült a halálesetről."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 161. old.