1845. január — február

Csapó Etelke temetésén Petőfi is részt vett.

" ... a költő — január 7-én délután és este Vachott mellett az egyetlen cselekvőképes férfi a család környezetében — a továbbiakban valóban vőlegényként viselkedett ... "

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 163. old.

Bár a regényben nem idézem, ebből a versből derül ki, hogy ott volt a temetésen, és tényleg nagyon közeli rokonként viselkedett.


MIT NEM TETTEM VOLNA ÉRTED...


Mit nem tettem volna érted,

Szép kis szőke gyermekem!

De szerelmem bemutatni

Megtiltotta végzetem. 


Az egész, mit életemben

Érted tennem lehetett,

Annyi, hogy a koporsóba

Én tevém be tetemed. 

Pest, 1845. január

Nem könnnyen érthető Petőfi gyásza.

"A szerelemvágyat felváltó emberi megrendülést, gyászt nem lehet kétségbe vonni, egysersmind azonban "megérzi, hogy ezúttal minden eddiginél szokatlanabb, egészen újszerű lírai ingerhez, termékenynek tetsző, gazdag lírai táplálékhoz jutott."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 161. old.


"A versírás a temetés után is hasonló tempóban folytatódott. ... az ihlet fenntartását célzó napi temetőlátogatás szokását rögzítette. ... 

Amikor az élmény gyengülni látszott (január 24-25. körül), Petőfi azzal a kéréssel állt elől, hogy Vachottékhoz, jelesül Etelke szobájába költözhessék. "

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 162. old.


"Ami a szűkebb baráti kört illeti, ők jól ismerték a körülményeket, beleértve az Etelke-kapcsolat felületességét is. Körükben — elősorban a szarkasztikus Pákh Albert részéről — viták tárgya, sőt gúnyolódások céltáblája volt az ismételt temetőjárás, az ihlet mesterséges fenntartása."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 164. old.

Mindenesetre egy külön kötetnyi verset eredményezett a gyász.

"A ciklus önálló kötetben ugyanaznap, tehát március 20-án jelent meg, épp jókor a József-napi vásárra. A költemények cím nélkül, római számozással követték egymást: Cipruslombok Etelke sírjáról."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 162. old.

A fejezetben idézett másik vers:


HOVÁ LEVÉL?,,,


Hová levél? te szebb reményeimnek

Korán kiégett hajnalcsillaga!

Keresni foglak; - hasztalan kereslek?

Vagy még meglátjuk egymást valaha? 


Ha majd az éjnek hallgatag felében

Halvány sugárt a hold a földre vet:

A temetőnek küszöbét átlépem,

S fejem lehajtom sírhalmod felett. 


Fölébredendsz-e ekkor álmaidból,

És elhagyod mély, hűvös nyoszolyád?

Hogy meghallgasd, amit majd ajakam szól:

A szerelemnek epedő szavát. 


Fölébredendsz-e ekkor álmaidból,

És elhagyod mély, hűvös nyoszolyád?

Hogy letöröljed lankadt pilláimról

Az érted omló könnyek záporát. 


Fölébredendsz-e ekkor álmaidból,

És elhagyod mély, hűvös nyoszolyád?

Hogy szellemed majd égő csókjaimtól

S keblem tüzétől melegűljön át. 


Vagy holtjokat a sírok ki nem adják

S csak a mennyben találkozol velem?...

Vagy többé sem az éj, sem a mennyország

Meg nem mutat már tégedet nekem?! 

Pest, 1845. január

Valóban ekkoriban csatlakozott Petőfi egy adományozó akcióhoz:

" ... Petőfi — csatlakozva az országos nyomorenyhító akcióhoz — ötven példány árát, 25 pengőforintot az árvai és szepesi éhezők javára adományozza."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 162. old.

Petőfi a népies költészetet alapjaiban újította meg.

"Az összegzés — konzervatív oldalról — pontos felismerése Petőfi újszerű költészetének: " ... ahelyett, hogy leereszkednék költő a néphez, melynek nyelvén szól, lealjasul a pórhoz ..." 

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 149. old.


"Petőfi fölléptekor ... az irodalmi népiesség a költői technnikákat illetően sok mindent fölhalmozott már, költőnk ehhez képest alig hozott újat. De a népdalköltők nem tudtak megszabadulni a műfaj megnemesítésének vagy a falusi ifjúság nevelésének gondolatától. 

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 152. old.


"Amíg azonban a liberális, előtte volt népiesség a nemzetszintű kultúrába és közéletbe akarta beemelni a népdalt és kollektív alkotóját, addig Petőfi — időben most előretekintve — 1847-ben híres és sokat idézett programlevelében azt közölte Arany Jánossal, hogy : "Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá!" 

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 159. old.

A János vitéz honoráriumát a szüleinek adta.

"Petőfi ... a János vitéz 100 forintját szüleinek adta ... "

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 169. old.


"... 1845 tavaszán a dunavecsei bérlet lezárásához azonban már kellett a János vitézért kapott 100 váltóforint, melyet Petőfi az összeg megbontása nélkül továbbított szüleinek."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 186. old.