1845. március

A helység kalapácsát rengeteg kritika érte.

"A "hősköltemény"-t komolyan véve, a nem méltó tárgy, a stílus fölötti értetlenkedéssel, a hölgyközönség megbotránkoztatása vádjával a művet a meg sem írandó vagy elégetendő kategóriába sorolta... "

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 148. old.


A vele szemben mindig baráti Toldy Ferenc is kritikát fogalmazott meg A helység kalapácsával kapcsolatban.

"... Toldy Ferenctől származó — és alapjában kedvező kritikájára válaszolt. A recenzens benne a felhíguló életmű veszélyétől óvta."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 171. old.

Illyés ír Petőfi és a Kisfaludy Társaság kapcsolatáról:

"A Pesti Divatlap január 29-i száma érdekes hírt közöl. A költőt "a Kisfaludy Társaság tagjává akarta választani; de miután az magánúton nyilatkoztatá, hogy a megtiszteltetést nem fogadja el — választás alá sem került."

Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1989, 187. old.

Ebben az időszakban alapvetően a kritika határozta meg a kedvét.

"1845 februárjában és márciusában Petőfi világ- és embergyűlölettől telve határozta meg önmagát és helyét a világban, pontosabban a világ ellenében. ... dühös indulattal vállalja a szembenállást, a harcot a világgal. ... Jól megfigyelhető e vershármasban már az a válaszadási mechanizmus is, amellyel Petőfi a továbbiakban is az erős impulzusokra válaszolni fog: az indulatos első reakciót egy önmagára vonatkoztatott vallomás követi, majd egy általálnosító elmélkedés."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 170. old.


A korábban már idézett Irodalmi levelek Constancziához című tárca is megemlékezik a Petőfit ért kritikákról és arról, ahogy azokat Petőfi fogadta:

Irodalmi levelek Constancziához

Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

Bár elismert költő volt, tényleg a 35. helyen hozta a nevét a Népdalok és mondák szerkesztője, aki íróktól is bekért műveket az antológiába.

"1845 tavaszán — válaszul az 1844. januári felhívásra — négy népdalt küldött be, amiért az I. kötet bevezetésében a szerkesztő a 35. helyen említette a nevét, köszönettel."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 153. old.

Vachot Imre bár egy verséért többet fizetett Petőfinek, de kevesebb verset vett át a magasabb árért, így összeségében Petőfi rosszabbul járt.

"Honoráriumot egyedül a Pesti Divatlaptól kap, a hajsza minden más folyóiratbbóll kiszoorította,  Új egyezséget kínál Vahotnak, költemények eddigi 3-4 forintnyi díja helyett 5-6 forintot kér. Vahot teljesen markában érzi a költőt, kapzsiságát ostobasággal tetézi. " ... azt nyilatkoztatja ki, hogy ezentúl nem fog a Pesti D. lap minden számában közleni tőlem verset, csak minden másodikban, ennélfogva egy versért ugyan valamivel többet, de általában negyedévenként kevesebbet kaptam, mint azelőtt."

Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1989, 178. old.

Kerényi nagyon szűkszavúan ír arról, hogy Petőfi felmondta a segédszerkesztői állását.

"A február közepén meghozott döntés után (szakítás az első negyedév végén a Pesti Divatlappal) Petőfit több lehetőség foglalkoztatta."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 171. old.

A fejezetben idézett verset később írta, de részletei akár már ekkor megfogalmazódhattak benne.


ÁLMOS VAGYOK ÉS MÉGSEM ALHATOM...


Álmos vagyok és mégsem alhatom;

Ébren vagyok és mégis álmodom.

Gyertyám pislog komorhomályosan,

Mint a lidérc, mely temetőbe' van;

S ki nem merem kezemet nyujtani:

Elvenni hamvát vagy eloltani.

Ágyamban fekszem mozdulatlanul.

Előttem el rém rém után vonul.

Hiába húnyom be szemeimet,

Látom még akkor is e rémeket.

És milyen rémek, milyen alakok!

Arcomról hideg izzadás csorog.

Ott mély árokban egy koldús halott,

Fölkél és rágja a koldúsbotot.

Kemény. Beléje törnek fogai,

Látom szájából a vért omlani.

Itt egy öreg cigány, a deresen,

Ütik, verik kinoskeservesen,

Vernek le róla húsdarabokat;

Fájdalmában, mint a kutya, ugat.

Hát az mi ott? torony vagy óriás?

S mit mível? kútat vagy sirgödröt ás?

Nem sír lesz az, nem. Kút; mert ott hever

Mellette a nagy százakós veder;

Most leereszti a roppant vedert...

Nem víz, de vér, mit e kútból kimert.

Itt egy ifjú, ki lenyakaztaték,

Viszi fejét, markolva üstökét,

S szólván: "nem én, de te vagy a zsivány!"

Bedobja azt a bíró ablakán.

Ott akasztófa, rajta csecsemő;

A csecsemőnek anyja odajő,

Megfogja lábát, s húzza, húzza le,

S körűltáncolja a bitót vele.

Itt egy leány, két béka ül szemén,

Nyúzott patkány van orrának helyén,

Hosszú férgekből vannak fürtei,

S őt félkigyó-félember öleli. - -

Ily szörnyeket lát lázas képzetem.

Elkergetném s el nem kergethetem.

Mindenki alszik, csak magam vagyok

Nem alvó. Csend van, csak fogam vacog. 

Pest, 1845. október 16. - november 25. között