1848. január – március 13.

Szendrey Júlia egyik leveléből tudjuk, hogy csendes életet éltek 1848. elején.

„Mi pedig a nagy városban való élést illeti, erre tán meg se’ mernék eskünni, mert ez csak ollyan, hogy nem sokat különbözik a Madarászitól; mert én a fővárosi zajból, szórakozásokból egy csipetnyit sem tudok. Nem ollyan a mi boldogságunk, melly idegen, rajtunk kívül eső eszközökre szorulna. Ha szép idő van, ki sétálunk, egyszer kétszer egy hónapba színházba megyünk, ebből áll az egész.S én ezt igen elégnek találom. [...] Igen sajnálom hogy semmi báli történetekről nem tudósíthatlak kivéve egyet, melly itt a mi lakásunk alatt tartatott, s mellynek zenéjét egész éjen át hallottuk; de fájdalom! ez csak asztalosok bálja, s ez nem épen a legérdekesebb a farsangi mulatságok között. Elképzelheted-e, hogy én egyetlen bálban, egyetlen estélyen sem voltam? Az elsőkbe jegyeket, s erre pár meghivást kaptunk, de mind e csábítások daczára mi itthonn maradtunk! És millyen örömmel, s hányszor emlegetjük egy illyen estén át, hogy mennyivel jobb együtt, magányosan lennünk! Mennyit beszélnek a hosszu téli estékről az emberek, hány társaságra, játékra, mulatságra unnak egy télen által, s mi, mindezek nélkül úgy űzzük az estéket, úgy futnak ezek tőlünk, hogy többnyire 11. órakor, sőt néha még későbben fekszünk le. Ha taval azt mondta volna akárki, hogy múlhat el úgy farsang, hogy én egyetlen bál szinét se lássam, hogy ne tánczoljak, tán illy vakmerő embert mingyárt lekaszáltam vagy akárhogy elkinoztam volna dühömben. Azelőtt még az öreg asszonyokat is csak azért sajnáltam, hogy nem tánczolhatnak szegények; még azon is csodálkoztam, hogy öngyilkosok nem lesznek e miatt. És íme, mi lett belőlem! én belőlem!”

Gyimesi Emese: Szendrey Júlia pályafutásának társadalomtörténeti kontextusai, Doktori disszertáció, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2019

1848-ban az európai forradalmak sorát a szicíliai nyitotta.

"1848 január 12-én Palermóban egy békés tüntetés felkelésbe csapott át, a felkelők súlyos harcok árán hamarosan kiűzték a városból a királyi csapatokat. Bár a királyi flotta január 16-án még lőtte Palermót, a katonaság hamarosan elhagyta a szigetet. Az események hatására II. Ferdinánd király január 18-án amnesztiát hirdetett, és eltörölte a cenzúrát, és a január 27-én Nápoly városába is megérkező forradalom hatására alkotmányt adott népének. Február másodikán Ruggiero Settimo vezetésével ideiglenes kormány alakult Szicíliában."

wikipedia.hu

A palermói  forradalomra írt verse:


OLASZORSZÁG


Megunták végre a földöncsuszást,

Egymásután mind talpon termenek.

A sóhajokból égiháború

Lett, s lánc helyett most kardok csörgenek.

S halvány narancs helyett a déli fák

Piros vérrózsákkal lesznek tele -

A te dicső szent katonáid ők,

Segítsd őket, szabadság istene!


Nos, elbizot hatalmas zsarnokok,

Orcáitokrul a vér hova lett?

Orcátok olyan kísértetfejér,

Mikéntha látnátok kisértetet:

Azt láttatok, valóban, megjelent

Előttetek Brutusnak szelleme -

A te dicső szent katonáid ők,

Segítsd őket, szabadság istene!


Aludt Brutus, de már fölébrede,

S a táborokban lelkesítve jár,

Mondván: "ez a föld, honnan elfutott

Tarquin s amelyre halva hullt Cézár;

Előttünk meghajolt ez óriás,

S ti a törpéknek meghajoltok-e?" -

A te dicső szent katonáid ők,

Segítsd őket, szabadság istene!


Eljő, eljő az a nagy szép idő,

Amely felé reményim szállanak,

Mint ősszel a derűltebb ég alá

Hosszú sorban a vándormadarak;

A zsarnokság ki fog pusztulni, és

Megint virító lesz a föld szine -

A te dicső szent katonáid ők,

Segítsd őket, szabadság istene!

Pest, 1848. január

A regényben Júlia ezt az újságcikket olvasta:

A Habsburg birodalom magyar területein 1848 év elején még csak két vasútvonal üzemelt: Pestről Vácra és Pestről Szolnokra. A morva és osztrák területeken már sokkal hosszabban futottak a sínek.


"By late 1854, 994 kilometres (618 mi) out of 1,443 kilometres (897 mi) of Austrian railway lines were state owned..."

wikipedia.org


"In 1829, in an effort to improve the transport situation, Franz X. Riepl, professor at the Technical University of Vienna, began to design a railway network covering a length of 2, 200 kms. The network was to link between major cities of the monarchy and to link up Trieste, then the most important port of the country. Riepl already anticipated that cereals, wood and salt would not remain the only important goods to be transported. As the steam engine already had set out to conquer the world, he foresaw that coal would become the most important commodity to be transported in the future.

Riepls plans roused the interest of the banker Salomon von Rothschild. Although at the time there were almost no references available about this new transport mode, Rothschild was willing to invest a lot of money in the construction of a railway line, expecting handsome profits from this innovation. His vision was a railway to link Vienna and the coal mines of Moravia-Silesia and he applied for a concession to construct the line as early as 1830. However, this was not granted under the reign of Franz I. Only after Emperor Ferdinand I had ascended the throne in 1835 did Rothschild see a new chance for realizing his vision. In 1836, he secured the concession to construct a steam-operated railway from Vienna to Cracow including a number of branches. Construction of the railway, which was called "Kaiser Ferdinands Nordbahn" in honor of the emperor, started in the same year. On 13 November 1837 at 3 p.m., the first trial train was operated on the FloridsdorfWagram stretch, the first section of the line to be completed.

...

The first State railway period (1842 to 1854) In 1840, only 144 km of railway lines were in operation and further development coming to a standstill was a pending threat. Speculative outgrowth, problems to raise capital, and considerable delays in construction prompted the government to intervene in traffic policy for the benefit of the economy and the population at large and to no longer leave railway construction to private interests which only wanted to make quick profits. The driving force behind these efforts was then Finance Minister Kübeck. Notwithstanding Riepl's concept, he presented yet another railway construction program designed to create a state railway network with new lines to be constructed and already existing lines to be nationalized. This program ushered in the first state railway period in Austria and the Semmeringbahn was one of the lines built under this program. The State turned out to be more successful in the construction of railway lines. By late 1854, 994 km of railway lines, or 69.22%, out of a total of 1,433 km of railway lines in Austria were State railways. To manage the State railways, the "General Directorate of the State Railways" was established on 23 February 1842. The greatest achievement of the State administration was the completion of the southern trunk line, already included in Riepl's concept, from Vienna to the port of Trieste which was opened to traffic on 15 October 1857."

Internet Geschichte der österreichischen Eisenbahn

Petőfi és Júlia 1848. március 5-én Veszprémben voltak.

" ... Petőfi házaspár Városlődről hazatérőben március 5-én, váratlanul Szuper Károly, a régi színésztárs truppjára bukkant. Esti előadásukat meg is tekintették, "hol a nagy közönség közt szenzációt keltett megjelenésük" ... ."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 357. old. 

Amikor Petőfi Szuper Károly társulatában játszott, még a Borostyán művésznevet használta, ide azért írtam a Rónait, mert ez szerepelt korábban a regényben.


Az esetről Szuper Károly is beszámol naplójában. Ezt a forrást azonban erős kétségekkel lehet csak olvasni, mivel utólag írta, és az 1843-as bejegyzések is tele vannak Petőfi nevével (akkor még nem is használta ezt a nevet), és mindig arról szólnak, hogy milyen nagy barátok voltak már akkor is...

Bár a párizsi forradalom még február végén történt, a híre csak március elejére jutott el Petőfihez, de ez a késedelem nem kisebbítette lelkesedését.

"Szintén Szuper naplójából tudjuk, hogy másnap, március 6-án a veszprémi Stingli-fogadóban értesült Petőfi a Pesti Hírlap március 5-i számából, hogy 1848. február 24-én Párizsban is kitört a forradalom."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 357. old. 


Ő maga így írt erről:


"Egy Pesttől távoleső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte... rohanta meg e hir szívemet, fejemet, lelkemet, idegeimet.

- Vive la république! - kiálték föl, aztán némán, merően álltam, de égve, mint egy lángoszlop.

Amint eszméletemet visszanyertem, egy aggalom kezdett bántam - a jelszó ki van kiáltva, gondolám, ki tudja, mi nem történt vagy történik, míg én hazaérek! nélkülem kezdődjék a forradalom? hah!

Nyakra-főre siettem a fővárosba... reszketve, lélekzet nélkül értem haza...

Általános volt a lelkesedés, de még semmi nem történt..."

LAPOK PETŐFI SÁNDOR NAPLÓJÁBÓL, ELSŐ ÍV, Pest, március 17. 1848.

Kossuth március 3-i beszéde tömegeket mozgatott meg, de a radikális fiatalságnak még ez sem volt elég.


"A párizsi forradalom hírére 1848. március 3-án Kossuth Lajos felirati javaslatot terjesztett az országgyűlés elé, amelyben az ellenzék programjának sürgős törvénybe iktatását követelte. A korábbi „sérelmi taktika” helyett az alkotmányos átalakulást, az érdekegyesítést és a belső reformokat jelölte meg célként, a birodalom népeinek pedig alkotmányt követelt, amelynek később fontos szerepe lett a bécsi forradalom kitörésében. Az alsótábla a javaslatot azonnal elfogadta és feliratban javasolta a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a független, nemzeti kormány felállítását.

Másnap a reformer politikusokat tömörítő Ellenzéki Kör is megvitatta a felirati javaslatot. Az alkotmányosságra és nemzeti kormányra vonatkozó részekkel egyetértettek, hiányolták azonban a sajtószabadság, az évenkénti országgyűlés és más intézmények tételes megemlítését. Március 9-én a Kör ülésén elhatározták, hogy országgyűléshez intézendő petícióval támogatják Kossuth feliratát és így próbálják meg felgyorsítani az országgyűlés munkáját. Az Ellenzéki Kör megbízásából március 12-ére – Irinyi József megfogalmazásában – elkészült a 12 pont első változata, amelynek tartalma jóval túlment az eredeti felirati javaslaton. A március 12-i változat nemcsak a később híressé vált 12 pontot, hanem egy bevezetőt is tartalmazott a kiáltvány szükségességének megindokolásáról. A bevezető szerint egész Európa mozgásba jött és Magyarország sem ragaszkodhat idejétmúlt, elavult viszonyaihoz. Kijelentette, hogy a nemzet immáron az alkotmány teljes reformját igényli, részeredményekkel már nem elégszik meg.

A radikális pesti ifjúság a Pilvax kávéházban elhatározta, hogy a 12 pontot, a március 19-i József-napi vásáron a vásározók elé terjeszti." 

marcius15.kormany.hu


Kossuth beszédét teljes terjedelmében itt lehet elolvasni: Kossuth beszéde az országgyűlés kerületi ülésén az országgyűlés teendőiről és az uralkodó elé terjesztendő feliratról, Pozsony, 1848. március 3.


A továbbiakról így ír Kerényi:

"A fiatal radikálisok azonban még tágabbra akarták vonni a nemzeti megmozdulás körét, ezért az országos sokadalmat jelentő József-napi vásár idejére, március 19-re, vasárnapra francia mintára nagyszabású reformlakomát terveztek."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 358. old. 

A Nmezeti dal születéséről Petőfi számol be naplójában. Itt említi azt is, hogy Júlia nemzeti színű fejkötőt varrt magának.

"A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjuság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának."

LAPOK PETŐFI SÁNDOR NAPLÓJÁBÓL, ELSŐ ÍV, Pest, március 17. 1848.

A Nemzeti dalt is talán mindenki fejből el tudja szavalni.


NEMZETI DAL


Talpra magyar, hí a haza!

Itt az idő, most vagy soha!

Rabok legyünk, vagy szabadok?

Ez a kérdés, válasszatok! -

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!


Rabok voltunk mostanáig,

Kárhozottak ősapáink,

Kik szabadon éltek-haltak,

Szolgaföldben nem nyughatnak.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!


Sehonnai bitang ember,

Ki most, ha kell, halni nem mer,

Kinek drágább rongy élete,

Mint a haza becsülete.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!


Fényesebb a láncnál a kard,

Jobban ékesíti a kart,

És mi mégis láncot hordunk!

Ide veled, régi kardunk!

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!


A magyar név megint szép lesz,

Méltó régi nagy hiréhez;

Mit rákentek a századok,

Lemossuk a gyalázatot!

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!


Hol sírjaink domborulnak,

Unokáink leborulnak,

És áldó imádság mellett

Mondják el szent neveinket.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Pest, 1848. március 13.