1848. március 16–27.

A Nemzeti dal szélvész gyorsaságával terjedt az országban.

"A Nemzeti dal páratlan népszerűséghez juttatta költőjét. A következő napokban csaknem valamennyi magyarországi újság leközölte. Röplapként jó néhány városban újranyomták, és egy héttel a forradalom után a fiatal radikálisok lapja, a Marczius Tizenötödike arról tudósított, hogy a pesti Beimel-nyomdából százszámra indították útjára az ország minden tájára. Színházi előadásokon, politikai rendezvényeken, ünnepélyeken szavalták és énekelték."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 364-365. old. 

A népszerűség rémhírekbe fűzte Petőfi nevét.

"A vers és a reformlakoma ötletéből kikerekedett álhír, hogy Petfői negyvenezer paraszt élén áll a Rákoson (ennyi volt a történetírók és Eötvös József Dózsa-regénye szerint a keresztesek létszáma is), együttesen megtették hatásukat."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 366. old. 

Petőfi a március hátralévő részét jogalkotói feladatokkal töltötte különböző bizottságok tagjaként.

"A tizenhárom tagú testületben [Közbátorsági Választmány] a városi tanács hat tagja (...) , három nemes politikus (...) foglalt helyet, míg a márciusi ifjak négy tagot delegáltak (Petőfit, Vasvárit, Irínyit és Irányit), valamint ők adták a választmány jegyzőjét, Degré Alajos személyében."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 367. old. 

"Március második felében Petőfi ennek szellemében végezte napi politikai feladatait, mondhatni, aprómunkáit."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 368. old. 

A népképviseleti törvény vitájával kapcsolatban Kerényi Szemerét idézi:

"... a március 26-i vita, amikor a Pest megyei választmány a népképviseleti törvényt vitatta. Megütközést keltett a magas választási cenzus, és a nemesi jogállást változatlanul föltüntette. Ehelyett a választmány a betöltött 18. évhez és hat év helyben lakáshoz kötötte volna. ... Szemere Bertalan óvatos fölvetésére pedig, hogy a választójog széles körű megadása nem a nemzetiségeknek kedvez-e, Vasvári után Petőfi is reagált: "Utána egy másik ifjú kelt föl, barna, mogorva, s haragos képpel mondá: Miképpen a nemzetiség szent, de a szabadsgá még szentebb, s Magyarországban a polgári jogok mindig a nemzetiségre való tekintet nélkül adattak meg. Ez volt Petőfi, az ifjú költő, Magyarország legnagyobb népköltője..."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 369 old. 

A tervezett sajtótörvénnyel kapcsolatban is hasonlóan erőteljes véleménye volt.

"Március 23-án délelőtt a Pest megyei Közbátorsági Választmány tárgyalta a március 20-án elfogadott új sajtótörvény-tervezetet (18/1848. tc.). Ez leszögezte ugyan a sajtószabadságot, de igen szigorúan vette és börtönnel büntette a sajtóvétséget. ... Az ülésen Petőfi javaslatára egyhangúlag elvetették a tervezetet ... Petőfi egyenesen a törvény elégetését javasolta, amitől Nyáry ugyan eltanácsolta a testületet, de kinn a városháza előtt a tömeg ezt mégis megtette."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 368-369. old. 

A forradalom emléke kezdett halványulni, így az uralkodó is újragondolta tetteit.

"Március végén az elkészült törvények szentesítését a király halogatta. ... A helyzetet a pesti Közbátorsági Választmány március 27-én értékelte, és aznap délután 4 órára népgyűlést hívott össze a Múzeumkertbe.  ... A rákövetkező radikális szónokok (Irínyi, Perczel Mór, Vasvári, Bulyovszky és Petőfi) pedig egyenesen készenlétre intették a fegyvert követelő népet."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 370. old. 

Ezen a népgyűlésen tehát a valóságban beszédet mondott Petőfi, én a regényben az alábbi versét szavaltattam el vele:


A KIRÁLYOKHOZ


Azt adok, mit vajmi ritkán kaptok,

Ti királyok, nyílt őszinte szót,

Ahogy tetszik, köszönjétek meg, vagy

Büntessétek a felszólalót;

Áll még Munkács, áll az akasztófa,

De szivemben félelem nem áll...

Bármit mond a szemtelen hizelgés,

Nincsen többé szeretett király!


Szeretet... hah, ezt a szép virágot

Tövestül kitéptétek ti rég,

S kidobtátok azt az országutra,

S ott átment rajt a szekérkerék,

Amely megtört esküvésitekkel

Megterhelten világszerte jár...

Bármit mond a szemtelen hizelgés,

Nincsen többé szeretett király!


Csak tűrnek már titeket a népek,

Csak tűrnek, mint szükséges roszat,

S nem szeretnek... odafönn az égben

Megszámlálták napjaitokat.

Majd halljátok a nagy ítéletszót

Attól, aki mindenkit birál...

Bármit mond a szemtelen hizelgés,

Nincsen többé szeretett király!


Föllázítsam a kerek világot,

Föllázítsam-e ellenetek,

Hogy a dühnek Sámson-erejével

Milliónként nektek essenek?

Megkondítsam a halálharangot,

Hogy borzadjatok hangjainál?...

Bármit mond a szemtelen hizelgés,

Nincsen többé szeretett király!


Nem lázítok, mert nincs erre szükség;

Mért ráznám meg erőszakosan

Azt a fát, amelynek a gyümölcse

Már túlérve, rothadásba' van?

Ha megérik a gyümölcs, fájárul

Magátul a földre hull alá...

Bármit mond a szemtelen hizelgés,

Nincsen többé szeretett király!

Pest, 1848. március 27-30.