23:42

1944

Ifj. Berend Miklós halálának körülményeiről felesége visszaemlékezéseiből tudunk.

"A kórházba menekülés értelme nyilvánvaló: aki nem mondta meg megbízhatatlan ismerôseinek, hogy befekszik egy kórházba, és a hozzátartozói sem fecsegték el, azt ellenségei egy ideig nem tudták megtalálni. ...

Ifj. Berend Miklós szörnyû halálának története röviden a következô: Berend, mivel a „zsidókra vonatkozó jogszabályok” alól anyjával és nôvérével együtt mentességet élvezett, és nem fenyegették a zsidóüldözések, könnyen túlélhette volna a háborút. Ô azonban 1944-ben, lelkiismerete parancsára, kórházi pozícióját zsidók és politikai üldözöttek bújtatására használta. 1944 novemberében egy Király Imre nevû nôgyógyász feljelentette , akit [Berend Miklóst] terhes és egyébként „árja” feleségével együtt a zuglói nyilasházba hurcoltak. Szelepcsényi László nyilas parancsnok itt kegyetlenül összeverte, majd a Naphegy u. 2. alatti belügyi nyomozó osztályra vitette áldozatát. Ám mivel Berend olyan rettenetes állapotban volt már ekkor, hogy a nyomozó osztály nem volt hajlandó átvenni, ôrei önhatalmúlag a Lánchídon át a Megyeri Csárda közelébe szállították, ahol 1944. november 20-án pisztollyal a Dunába lôtte ôt egy Komlós Elemér nevû gyilkos." 

multesjovo.hu

1944. decembber elején költözött át a Richter házaspár a Katona József utca 21. szám alatti védett házba.

"1944. december elején a hatósági rendelettel kijelölt ún. nemzetközi gettóba költözött, a semleges svéd követség diplomáciai oltalma alatt álló Katona József utca 21. szám alatti sarokházba. Számos sorstársukhoz hasonlóan ők is a legendás Raul Wallenberg védencei lettek..."

Történelmi üzletembereink: Richter Gedeon (Menedzserek Országos Szövetsége)

Később több szemtanú is beszámolt ezekről a napokról.

"Az idős Richter házaspár is itt húzta meg magát. Az akkor hetvenkét éves, magas, jó kiállású Richter bácsi igazi úrként viselkedett; csöndesen, higgadtan beszélt feleségével, soha nem kért, nem jelentkezett, nem panaszkodott. ...

Egy hónap telt el így a Katona József utca 21.-ben, zsúfoltan, félve, de hangos szó nélkül, egymást segítve, emberin. Szükséget nem szenvedtek, a svédeknél dolgozó Faragó mindig tudott élelmet szerezni."

Népszabadság, 2009-06-13 / 137. szám, Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)

"Na de akkor el kellett menni. Ott álltunk a Katona József utcában egy lehúzott üzletredőny előtt a testvéremmel, bugyrokkal, paplan vagy dunyha volt bennük, és vártuk, hogy az apu jöjjön, hogy hova menjünk. Elég barátságtalan volt ott álldogálni. Aztán jött értünk, és a Katona József utca 10/a-ba mentünk, ami egy svéd védett ház lett. A negyedik emeleten egy ügyvéd lakásában a hálószobát kaptuk meg, a többi szobában mások laktak. Ebben a házban gyönyörűséges luxuslakások, igazi polgárlakások voltak, és ez a lakás is nagyon szép volt. A konyhaajtó és a gang a Vígszínház oldalán volt, a nagy ebédlőjük meg a lakóhelyiségek pedig részben a Katona József utcára néztek. Az ügyvédék télahon voltak, vagyis hamis papírokkal bujkáltak, soha nem találkoztunk. Az ebédlőbe volt a személyes holmijuk bezsúfolva. És csodálatos szerencsénkre a spájz tele volt dzsemekkel, ilyennel, hogy narancsdzsem, mert ők jómódú emberek voltak. Nekem az is nagy újdonság volt, hogy a fürdőszobán keresztül is be lehetett a hálóba menni, és a fürdőszobának nem függönnyel volt elválasztva a bejárati része, hanem csuszkás ajtóval. ...

Attól fogva négyen voltunk. És akkor ott voltunk ebben a svéd védett házban. Hát a Wallenberg nagy szervező volt. Kaját hozott a házba, kaját! Életemben először akkor láttam mirelitárut, addig nem is tudtuk, hogy létezik fagyasztott. Mirelit zöldborsó: hát az nagy csoda volt, zöldborsó télen, azért emlékszem rá. És tele volt dzsemmel ez a spájz, nem volt cukor, így azt cukor helyett lehetett használni. Közben olyan hideg lett, hogy a vécében egy jégdugó volt, hiszen fűtés nem volt. És 24-én elkezdődött az ostrom, bezárták a gyűrűt [lásd: Budapest ostroma]. A nemzetközi gettót nem lőtték, nem bombázták, ha véletlen esett is találat, az nem direkt volt, éjszakánként pedig hangszóróval magyar nyelvű tájékoztatás volt az orosz csapatok részéről ... Azt a lichthofban nagyon jól lehetett hallani, ott állt a nép és hallgatta, hogy hol vannak, merre az oroszok. Mi ott a hálószobában egy dupla ágyon aludtunk

Akkor már mindenki a pincékben lakott, de mi az ismerősünk lakásába mentünk. Az az ablakuk, ami az udvarra nézett, matracokkal volt betömve, mivel elsötétítési kötelezettség volt, meg nem volt fűtés, meg betörtek az ablakok. Nem tudom már, mivel világítottunk, gyertyával vagy mécsessel, 

Wallenberg és csapata be is oltatott minket. Volt orvos is a házban, egy fiatal férfi. Oltást kaptunk a szegycsontba, tífusz meg én nem tudom, milyen fölléphető betegség ellen, amit az éhezéstől meg a kosztól kaphattunk."

 Centropa: Megőrzött emlékek interaktív könyvtára