13:09

1920

A levéltári iratokból kiderül, hogy Havas Ernőt, a Richter gyár élére kinevezett termelési biztost, az az ember jelentette fel, akihez beszállásolták őt a proletárdiktatúra idején. Így indult a nyomozás utána.

Budapest Főváros LevéltáraHU BFL VII 18d 1919 13/4858

A nyomozást hamar lezárták, egyrészt mert nem találtak terhelő bizonyítékokat, másrészt, mert Havas Ernőt sem találták, szökésben volt. 

Budapest Főváros LevéltáraHU BFL VII 18d 1919 13/4858
Budapest Főváros LevéltáraHU BFL VII 18d 1919 13/4858

Az azonban kiderült a bírósági folyamat során, hogy Stern Miksa az Ellenőrző Munkástanács elnöke volt azokban az időkben. Ennél többet nem tudunk erről, sem azt, hogy önként vállalta-e, vagy milyen motivációval, sem azt, hogy hogyan reagált erre Richter Gedeon. A regényben erre vonatkozó részek már kitaláltak.

Budapest Főváros LevéltáraHU_BFL_VII_2_e_09291_1919 

A regényben itt váltok Richter megszólításánál a 'nagyságos'-ról a 'méltóságos'-ra, mivel az életben is ebben az időszakban történt a megszólítások inflálódása és Richter Gedeon - meggazdagodása révén - egyébként is felsőbb kategóriába került: a nagytőkések közé.

A világháború rengeteg változást hozott a mindennapi életben, még olyan apróságban is, mint a női divat. A korábban megindult reformtörevéseknek, melyek a női ruhák kényelmesebbé tételére irányultak, lökést adott a háború miatti elszegényedés és emiatt az egyszerűségre törekvés. Így kopott ki a fűző a nők mindennapi ruhatárából, hát Nina is kiselejtezte régi ruháit.

"A 19. század második felében és a századforduló környékén a kortársak körében egyre erősödött a vita a fűző viselete körül. ...   téves felfogás, hogy a nők belátták, hogy a ruhareformereknek, köztük az orvosoknak és a feministáknak igazuk volt. Nem az észérvek győzelméről volt szó: a fűző divatjával maga a divat végzett, a változás irányítója pedig Paul Poiret, francia divattervező volt."

 Szentesi Réka: A női test mint státuszszimbólum – A fűző imázsépítő szerepe a 19. század második felében, DISEGNO, 2. évfolyam I-II.

"A háború első évében még a bokáig érő, S sziluettet idéző fűzőbe szorítva, magas derekú köntösruhákat hordtak, melyek követték a csípő és comb vonalát, vagy magas nyakú angol blúzt, magas derekú szoknyát. ...

1915–16-ban eltűnik az S vonalú tartás, a magas nyakak helyett V alakú kivágást alkalmaztak, a szoknyák rövidültek, bokáig vagy boka fölött végződtek. Bővültek is a szoknyák, alájuk abroncs is került, ez az ún. háborús krinolin. A kalapok mérete csökkent, bár a karima még maradt széles. ... 

A háború első két évében megjelentek a katonai egyenruhákat idéző női ruhák is.

1917-re az anyaghiány miatt már a ruhák, szoknyák csak lábszárközépig értek, eltűntek a krinolinok, szűkebb lett maga a szoknya is. Rövidültek a kabátok, szűkültek a ruhaujjak is. ...

1918-ra már egyenes vonalú szoknyákat alkalmaztak, a magas derékvonal még megmaradt."

Eötvös Károly Megyei Könyvtár, Veszprém honlapja