Meszlényi Gizella és Ilona életét a regényben 1854-ig, édesanyjuk haláláig kísértük. Gizit és Ilkát Zsuzsa halála után, a Pallas Nagy Lexikon szerint, egy new yorki úrnő, Mrs. Cruger vette magához és tanítatta őket egy kiváló nevelőintézetben. Amerikai életükről több információnk nincs, nem tudjuk, hogy miért nem Lujza vagy Mili vette magához a lányokat. A következő forrás már arról szól, hogy Gizella férjhez megy, de több kérdésünk marad az elolvasása után, mint volt előtte. Így fogalmaz ugyanis Szinnyei József a Magyar írók élete és munkái művében:

“Ambrozovics Béla, miniszteri tanácsos … 1863-ban Amerikába ment első nejéért, Meszlényi Gizelláért (Meszlényi Rudolf és Kossuth Zsuzsánna idősbik leányáért)”

Ambrozovics Béla, életrajza szerint nem járt korábban Amerikában, tehát személyesen nem ismerhette Gizellát. Nem tudni azt sem, hogy milyen családi vagy egyéb kapcsolat útján hallhattak egymásról. Gizella huszonegy éves volt, amikor hozzáment a nála hét évvel idősebb vasútmérnökhöz, és egyből visszatért férjével Magyarországra. Ambrozovics Béla szakmai életrajza nagyon sűrű, élete fő fókuszát valószínűleg munkája adta. Gizella házasságkötése után egy évvel megszülte Dezső fiát, de egyre betegebb lett, és 1865-ben, huszonhárom évesen meghalt.

​ Ekkor szólnak a források újra Ilkáról. Ilona ugyanis nővére halála után, huszonkét évesen visszatért Magyarországra, hogy unokaöccsét, az egy éves Dezsőt nevelje. A fiatal lány ennek szentelte életét. Tizenegy évig éltek így, Ilona, Béla és a kis Dezső, egy nem szokványos családban, mire Béla elvette Ilonát feleségül. A rákövetkező évben közös gyermekük született: Lajos. Ezek az életrajzi mozzanatok is elgondolkodtatóak: valószínűsíthetjük, hogy Béla és Ilona csak házasságkötésük után kerültek intim kapcsolatba. Ezt támasztja alá Kossuth Lajos Ilkához írott levele is unokahúga házasságkötése alkalmából:

“Olyan jól esik tudnom, hogy hányattatásaid véget érnek a családi élet kikötőjében, s pedig véget érnek akkint, hogy testvéri hűséged fogadásának teljesítése nem lesz többé áldozat miként eddig volt, hanem boldogító kapocs saját boldogságod kötelékeiben - és igen jól esik azt is tudnom, hogy elhatározásoddal nem csak Dezsőt - fiadat hanem attyát is boldogítod, ki azt bizony megérdemli, s ki évek óta - úgy képzelem - nagyon rideg életet élt ...”

Ilona később írónő lett, főleg gyermek és ifjúsági írásai, regényei jelentek meg, párat ma is el lehet olvasni az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus oldalain. Nagybátyjával, Kossuth Lajossal, annak haláláig levelezésben állt, és többször meglátogatta őt Olaszországban.

​ Zsuzsának és Rudolfnak tehát két unokája született, Ambrozovics Dezső és Lajos, akik “háromnegyed-testvérek” voltak. Dezső újságíró, író, műfordító, műgyűjtő lett. Lajosról csak annyit tudunk, hogy baja főispánja lett 1906-tól. Egy 1909-es összeírás szerint édesanyjával együtt ott élt a huszadik század elején. Ilona 1926-ban, 84 évesen halt meg tüdőbetegségben.