1849. július 23–30.

Július 23-án újra hátra hagyta családját.

"A családjától való elválás miatt szótlan és búskomor Petőfi ... csak akkor vidult föl, amikor Homródnál Bem főorvosával találkoztak."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 452. old.

Így írt terveiről és találkozásáról Bemmel feleségének:

PETŐFI SÁNDORNÉHOZ

Maros-Vásárhely, júl. 29. 1849.

Kedves édes Juliskám,

e szempillantásban értem ide vissza hat napi szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok; kezem ugy reszket, alig birom a tollat. Megkaptad-e előbbeni két levelemet? egyiket innen, a másikat Kézdi-Vásárhelyről írtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csikszereda, Kézdi-Vásárhely, Bereck felé; ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova lázitó proklamációkat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négyezer oroszt egy zászlóaljjal. Berecken jön hozzá a tudósítás, hogy Szász-Régennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni Kézdi-Vásárhelyen, Sepsi-Szentgyörgyön, az Erdő-vidéken, Udvarhelyen keresztül; én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú út volt. Most vagy két napig itt leszünk, mig a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? ő tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csik-Szeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsi-Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Berecken találkoztam; megálltam hintaja mellett, s köszöntem neki, ő odapillant, megismer, elkiáltja magát, és kinyujtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, s összeöleltük és csókoltuk egymást, "mon fils, mon fils, mon fils!" szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egresi Gábortól, hogy "fia ez a generálisnak?" Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: "Melden Sie dem Kriegsministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich: Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des General Klapka, ist wieder in Dienst getreten." Szinte ma az utban mondta, hogy neked itt Maros-Vásárhelyt csináljunk szállást, s ide hozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de mig erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mérföldnyire vannak innen, s az idevalók a napokban is szétfutottak, mint a csirkék. De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetsz felőle győződve. Hogyan vagytok, kedves édes imádott lelkeim? ha én hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj, ha csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam? válasszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és sziveteket miljomszor számtalanszor!

imádó férjed

Sándor

[Címzés:] Petőfi Sándornénak, Tordán, a református papnál Miklós Miklósnál

Megérkeztek a következő szálláshelyre.

"Július 30-án — lova sem lévén — Bem kíséretében, Gyalokay Lajos százados kocsiján Székelykeresztúrra érkezett. Az altábornagy egyenesen megtiltotta neki, hogy másnap vele tartson. Tudta, miért: ismét merész hadműveletre készült. A Székelyföld határán úgy akarta Lüderset megállítani, hogy Segesvárhoz koncentrálta erőit. A várt csapatok közül azonban Dobay József seregtestét (ezer fő + hat ágyú) Kőhalomnál július 30-án megverték, Kemény Farkas dandárja (kétezer-háromszáz fő) pedig csak késve, augusztus 2-án érkezett Marosvásárhelyre. Ráadásul legjobb gyalogsági egységét, a 81. honvédzászlóaljat Gál Sándor ezredes kérésére Csíkszék védelmére irányította át. Így nemcsak egyedül kellett vállalnia az ütközetet (értesülései az elmaradó segédcsapatokról még napközben sem voltak), hanem július 31-én mindössze kétezer-négyszáz emberrel és tizenhat ágyúval érkezett Segesvár alá. Lüders hadteste a létszámot tekintve két és félszeres, a tüzérség tekintetében kétszeres túlerőben volt."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 454. old.