1837-38
1837-től megszaporodtak Petrovics István üzleti gondjai.
"Bukásának közvetlen oka mégis az volt, hogy 1835. március 29-én felesben szabadszállási székálló legényével, Matulay Andrással három évre kibérelte a Dunán túl fekvő, Fejér megyei Ercsi mezőváros mészárszékét. Petrovics feladata ebben a felállásban a jószágok beszerzése volt. A közös bérlet 1835-ben — a marhavész miatt — veszteséggel járt. Ezért 1836-ban Matulay kilépett, a veszteséges vállalkozást minden kötelezettségével együtt társára bízva, viszont a Petrovicsnál letett 6000 váltóforint biztosítékát azonnal követelni kezdte. Ennek jogszerűségét Petrovics elismerte. Az 1837-38-ban székálló legényként tovább dolgozó Matulay a távolabbi, ritkán felkereshető és nehezen ellenőrizhető Ercsiben azonban be is csapta, amikor a kimért hús árából 1579 forinttal adósa maradt."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 48. old.
Koren tanár úr rendszeresen beszámolt tanítványai szüleinek a gyerekek előmeneteléről.
Koren tanár úr visszaemlékező feljegyzéseiből tudjuk, hogy Petőfi aszódi évei alatt zongorázni is tanult.
" ... zongorázni is tanult, de kevés hajlammal."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 40. old.
Az aszódi gimnázium szabályzatából kiderül, hogy a tanulóknak tiltva volt a színházlátogatás.
A aszódi vásárról, benne a Podmaniczky gyerekekről és a török harci sátorról Asztalos István említett művében olvashatunk.
"Az aszódi vásárok országos hírűek ezekben az évtizedekben. Erről így írt visszaemlékezéseiben Podmaniczky Frigyes báró, aki gyermekkorában sokat tartózkodott Aszódon: „...Ily, a családkörön kívül eső, de mégis helybeli eseménynek volt mondható, a negyedévenkint ismétlődő országos vásár, amely Aszód vidékének kereskedelmi s ipari központját képezvén, az akkor létezett viszonyokhoz hasonlítva eléggé tekintélyes számba vehető forgalmat idézett elő. .. .Nem csak a vásár maga, de annak jelenetezése s az ahoz szükséges előkészület is rendkívül mulattatott s érdekelt bennünket. A vásár napján jókor reggel egy veres vászonnal kihányt, pléh félholddal díszített régi török sátor feszíttetett ki a kastély kapuja előtti, a vásártérre nyíló térségen; melynek belsejében elhelyezett ódon tölgyfa-asztal körül helyet foglalt mindenekelőtt a főszemély, a piros-pozsgás, kissé potrohos Blázy uram. - Blázy uram szűrszabó volt s Aszód mezővárosának érdemes bírája, s mint ilyen, ily ünnepélyes alkalmakkor, sötét-barna, feketezsinóros ezüstgombos mándlit (akkoron dolmánynak hívták), szürke, fekete sújtassál kihányt magyar nadrágot s magas sarkú ránczolt kordovány-csizmát öltött, nem feledkezett meg a hosszú réz- vagy pláne ezüstgombos nádpálczáról sem, a régi időben elmaradhatatlan s nélkülözhetetlen attribútuma a tekintélynek s hatalomnak. Ily díszes öltözetben s a jegyzőktől s kisbíróktól, mint segédjeitől körülvéve szedte curuli székéből bíró uram a helypénzt, szolgáltatott igazságot eleveneknek és holtaknak s mondott ítéletet az eléje hurczolt vagy idézett mindennemű s rangú koldusok, helybeli s vándorló czigányok, üveges tótok, távolról érkező mesteremberek s vásárosok felett. A kastély bástyaszerű, 1856 óta már nem létező kapujától jobbra s balra, két csekély teriméjű, de stylszerűleg épült őrház létezett. A kapu jobboldalán levő az éjjeli őrnek, vásár alkalmával a pandúroknak szolgált őrtanyául; - a baloldalon lévő pedig - melyre mindig bizonyos félelmes rettegéstől áthatottan pillantánk - tömlöczül használtatott. Éjjeli őrünk egy, még az utolsó török háborúban résztvett Balázs nevezetű vén katona volt... Vásár alkalmával az urasági hajdúk közül hárman rendeltettek Balázs uram mellé, akik azután kék gatyát, zöld rövid dolmányt, czímeres báránybőrsüveget s pantalléros kardot öltve és banganétos puskát ragadva, képezték négyen a vásári uradalmi őrséget. Jaj volt annak a csint elkövetett czigánynak vagy csavargónak, aki Blázy bíró uram auguri ítélete nyomán Balázs hajdú s társai körme közé, helyesebben mondva, mogyorópálczái alá jutott. Az ítéletet az itt említett segédeszközök felhasználásával legott a végrehajtás követte, - a kastély előtt elterülő akáczfasor alatt elhelyezett lóczán; ... A sokadalmak alkalmával édesanyánktól mindegyikünk kapott néhány húszast, ... Vásárlásaink közben leginkább a Gödöllőről megjelent jó hírben álló mézeskalácsosok, az olajos kendőt áruló boltosok s a pipák s bicskák eladásával foglalkozó tűs (amint akkor elneveztük) lett felkeresve s igénybe véve. Különben e kis vásár szép képét nyujtá az Aszódon letelepített ipar s kereskedelem fejlődésének, s ha amaz akkor létezett viszonyokat emlékembe vissza varázslom, méltán állíthatom, hogy az édesatyánk vetette mag kikelt, még pedig dúsan s bokrosán, amint mondani szokás. E kis városkában a kereskedelem s ipar mindennemű s fajú tényezői valának feltalálhatók, olyan is, amely most, a már sokkal fejlettebb viszonyok között a Galga völgyében nem létezik többé."
Bár Petőfi több fiatal hölgyre mondta életében, hogy ő volt az első szerelme, Aszódon biztosan volt egy leány, aki felkeltette az érdeklődését.
"Az iskolán kívüli költemények szerelmi témájúak voltak. Az osztálytársak közül Dömök Elek visszaemlékezése jellemezte tömören e kapcsolatok mibenlétét: "Soha meg nem szólított szépeinkhez — titokban — verseményeket csináltunk." ... Petőfi később meglehetősen szabadon bánt az "első szerelem" megjelöléssel, mindig időszerű költői céljainak megfelelően. Az aszódi múzsa nevét egy selmeci vers, A hűtlenhez őrizte meg: Emma. Teljes nevén Cancrinyi Emília (1823-1900), egy evangélikus lelkész lánya."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 43. old.
Az iskolai tilalom ellenére Petőfi elment egy színielőadásra, és jelentkezett a színigazgatónál, hogy csatlakozni szeretne a társulathoz:
"Balog István vándortársulata 1837. május 30-án játszott először Aszódon, és június 11-ig összesen kilenc előadást tartottak a vendégfogadó nagytermében. ... Petőfi két éve nem látott színházat. Most megnézhette — bár gimnazistáknak természetesen ez tiltva volt — A Romeo és Júlia zanzásított változatát, Don Juan történetének Balog István-féle feldolgozását ...
Petrovics Sándor I. éves szintakszista szintén csatlakozni akart a társulathoz. Az igazgató azonban szülői beleegyezést és iskolai végbizonyítványt kért ... "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 44. old.
Petőfi 1845-ben Úti jegyzeteiben megírta aszódi éveinek legfontosabb emlékeit.
"Aszód!
Ah, kedves olvasó, (igen: kedves olvasó, mert ki lehet kedvesebb az írónak, mint aki munkáját olvassa?) kedves olvasó! – mondom – ha te tudnád, mennyi fekszik rám nézve e kis szócskában:
Aszód!
Hanem ezt nem olvasnod kellene a flegmatikus papirról, de hallanod, ah, amint ajkaimról legördül társaságában az elandalodás sohajtásának:
Aszód –! –! –
Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam… akarom mondani: jártam iskolába.
S mily eseménydús három esztendő!
1. Itt kezdtem verseket csinálni – –
2. Itt voltam először szerelmes – –
3. Itt akartam először szinésszé lenni.
A verselés a szerelem eredménye volt. A szinésszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes.
Nevezetes és szomorú."
Koren tanár úr, hírét véve Petőfi színészi ambícióinak, azonnal írt az édesapának.
"Professzorom (isten áldja meg őt!) jónak látta tettbe menendő tervemet egy olyan férfinak megírni, kinek eléggé nem dicsérhető tulajdonsága volt, a szinészetet csodálatra méltóképen való módon gyülöli. Ezen ritka tulajdonságú férfi történetesen épen az atyám volt, ki – mint jó atyához illik – a veszedelmes hírvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe sülyedendő fia megmentésére rohanni."
Koren tanár úr valószínűleg nem sejthette, hogy mi vár tanítványára. Ő maga mindig kerülte a testi fenyítést, nem volt az agresszió híve. Alább Asztalos idézi Koren saját szavait:
Petőfi saját szavait idézem itt az esetről, ahogy az apja "lebeszélte" őt a színészkedésről:
"S istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai, melyek még hetek múlva is meglátszottak… hátamon és lelkem porsátorának egyéb részein."
Petrovics István viselkedését máshol is befolyásolhatták növekedő üzleti gondjai.
" ... önbíráskodást csak egyszer követett el ... Egyre több lett az ellensége."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 47. old.
Apja tönkemeneteléről évekkel később így írt Petőfi A jó, öreg kocsmáros című versében:
"Pénzét hitetlen emberek csalása,
Házát a Dunának habjai vitték el;"