1849. február 26. – március közepe

Betegen érkezett Kolozsvárra.

"... Kolozsvárott ... néhány napot pihenhetett, amire szervezetének nagy szüksége volt. A futárszolgálat révén ugyan mentesült a közvetlen életveszélytől, ám kiújult tüdőbetegsége, láz gyötörte."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 435-436. old.

Tiszti rangjáról lemondott, így közlegényként tért vissza a hadseregbe.

"Március 2-án, Medgyesre érkezve, az erdélyi fősereg kétnapos ütközetének kellős közepébe csöppent. Ha egybevetjük a két verset, a debreceni kiképzőtiszt Csatadalát (1848. december) és a mostani Csatában című költeményt, a különbség szembeszökő. ... [az utóbbi] pontos leírása — persze a költői szférába emelve — a kétnapos ütközet első napi menetének. A város határában álló régi kocsma körül délután már öt órája folyt a hullámzó harc: 1. versszak. Napszállat előtt az osztrák gyalogsás döntőnek szánt rohamra indult: 2. strófa. Bem, aki a nap folyamán megérkezve, menet közben vette át a vezényletet, lovasságát küldte az ellenséges gyalogság és tüzérség golyózáporában ellentámadásra (3. versszak), ami végül visszanyomta az osztrák csapatokat (4. versszak)."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 436. old.

A vers:


CSATÁBAN


A földön is harag,

Az égen is harag!

Kifolyt piros vér és

Piros napsugarak!

A lemenő nap oly

Vad bíborban ragyog!

Előre, katonák,

Előre, magyarok!


Komoly felhők közül

Bámul reánk a nap,

Rettentő szuronyok

Füstben csillámlanak,

A sűrü lomha füst

Sötéten gomolyog,

Előre, katonák,

Előre, magyarok!


Ropog, hosszan ropog

Csatárok fegyvere,

Ágyúk bömbölnek, hogy

Reng a világ bele;

Te ég, te föld, talán

Most összeomlotok!

Előre, katonák,

Előre, magyarok!


Szilaj lelkesedés

Foly bennem, mint tüzár,

A vérszag és a füst

Megrészegíte már,

Előre rontok én,

Ha élek, ha halok!

Utánam, katonák,

Utánam, magyarok!

Medgyes, 1849. március 2-3.

Bem újra kimenti őt a harcmező veszélyéből.

"Ezúttal az erdélyi hadsereggel csak néhány napot tölthetett. Március 7-én Bem Segesvárról betegszabadsággal és ismét futárfeladattal Csány László kormánybiztoshoz Kolozsvárra küldte. Így a Nagyszebenért vívott harc döntő fázisában újra biztonságban és gyógyulóban tudhatta őt."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 436-437. old.

Amíg az ő verseivel ünnepeltek Kolozsvárott az emberek, ő ismét úton volt.

"A forradalom első évfordulóját szintén úton, Biasini-gyorskocsin töltötte a Csány László kormánybiztosi küldeményét továbbító költő-futár, Kolozsvár és Debrecen között. Így nem vehetett részt a kolozsvári színház "nemzeti örömünnep"-én sem, ahol pedig két verse is szerepelt."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 437. old.

Berde Mózeshez írt leveléből derül ki, hogy Debrecenből egyből távozott.

BERDE MÓZESHEZ

Szalonta, marcius 24. 1849.

Kedves cimborám,

mindenekelőtt rettentő szépen kérlek, küld el a levelet Bemnek a legelső alkalommal, de el ne feledd, áldjon meg mind a hetvenhét isten. Rám bízott leveledet átadtam Vörösmarti képviselőtársadnak szoros meghagyással, hogy azonnal az illető kezekbe szállítsa; magam nem tehettem ezt, mert este értem Debrecenbe s másnap korán reggel eljöttem. Ugyanez okból nem tudakozhattam ki azon dolgokat, amiket Csányi bátyánk bizott rám, hogy igaz-e Majtényi agyonlövetése, stb. Ugyszólván senkivel sem beszéltem az egész Debrecenben. Ismétlem kérésemet, hogy e levelet azonnal odább lódítsd, amint lehet. Csányi bácsit tisztelve tisztelem, téged ölellek s vagyok

őszinte barátod

Petőfi Sándor

Szalontán feleségét és gyermekét , és persze barátait akarta látni.

"Itt néhány napot pihenéssel és gyógyulással tölthetett, rácsodálkozhatott kisfia fejlődésére. Öröme eleinte mégsem lehetett felhőtlen. Feleségét nem találta Szalontán, ő március 11-én, Erdődön elhunyt anyja temetésére utazott el."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 438. old.

Nem ért el hozzá a hír, hogy nem csak a felsége vesztette el egyik szülőjét, hanem ő maga is.

"Ekkor még nem tudta, hogy az ő családjának "vén zászlótartó"-ja, Petrovics István március 21-én meghalt Pesten."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 438. old.