1847. július–augusztus
Petőfi a nyár közepén indult el végre Szatmárba, az út első szakaszát vonaton tette meg.
"... 1847. július 1-én útnak eredt. Vácig a vasúton Emődy Dániel volt az útitársa... "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 315. old.
Az első hosszabb állomás Beje volt, Tompa Mihály háza.
"Az elsődleges úticél azonban Beje volt ... A Bején írt vers, a Tompa Mihálynál ennél jóval többet árul el. A még nőtlen lelkész kertészkedett, írt és imádkozott, amint ő maga jellemezte baráti leveliben életformáját. ... A Bején töltött napokat (július 3-8.) — mi tagadás — a két nem könnyű természetű költő végigveszekedte."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 315-316. old.
Petőfi így számol be erről IX. Úti levelében:
"Itt vagyok Bején, mégpedig a papnál, tiszteletes Tompa Mihály barátunk és kollegánknál. Víg napokat élünk, de mindazáltal csalatkozol, ha azt hiszed, hogy kevesebbet civakodunk, mint hajdan nálad Eperjesen. Minden pillanatban összeveszünk. Ő azt állítja, hogy ő a legbékeszeretőbb ember a világon, én is azt állítom, hogy én vagyok a legbékeszeretőbb ember a világon, pedig meg vagyunk felőle győződve, hogy mind a ketten a legdisputaxabb emberek vagyunk a világon. Egyébiránt neki, mint papnak, csak több eszének kellene lennie, vagy mi, s kötelessége volna engedni, de ő kötelességéről mindig megfeledkezik vagy tulajdonkép soha eszébe sem jut. Különben egymás verseit illő kimélettel biráljuk. Ő azt mondja, hogy ez és ez a munkám nem ér semmit, hogy az silányság; én azt felelem, hogy nem igaz, mert az remek... s ha én mondom neki, hogy ez és ez a műve nem ér semmit, hogy az nyomorúság, ő feleli, hogy nem igaz, mert épen ez legjobb munkája. ...
... egyszer csak azt vettük észre, hogy ott vagyunk Bejében, a papi lak előtt. Leugrottam, zörgettem, ajtót nyitottak, s aki ajtót nyitott, az maga volt tiszteletes Tompa Mihály uram. Rohantunk egymásnak, mint két üstökös csillag, mely egyik a másikat szét akarja zúzni... összeölelkeztünk... de nem birkóztunk... csak ölelkeztünk. - Azóta itt élvezem a csendes falusi magányt ... "
A vers, melyet Bején írt:
TOMPA MIHÁLYNÁL
Itt vagyok, itt vagyok testestül-lelkestül.
Mit bámulsz ugy? ne szúrj szemeddel keresztül.
Húnyd be a szemedet, ha neki nem hiszesz,
Ha nem hiszed, hogy itt csakugyan én vagyok;
S kérdezd meg szívedet, hiszen majd felel ez...
Hallod? én is hallom, oly hangosan dobog.
Mit gondoltál, mikor ráztam a kilincset:
Vajjon ki az ördög háborítja csended?
Akárkit gondoltál, tudom, csak nem engem,
De azt is tudom, hogy jött volna akárki,
Nem fogadnál senkit nálam szívesebben,
S nem fognád forróbban karjaidba zárni.
Édes barátom!... de szólj már te is egyet,
Bennem a gondolat gondolatot kerget,
Ugy vagyok, mint mikor az éhes megrakott
Asztalhoz vetődik, - ugy vagyok valóban -
S nem tudja mely tálhoz kapjon. Nem szólhatok,
Hej pedig olyan sok mondanivalóm van.
Uj hivatalodban hogy éled világod?
Hogyan vagy, mióta az istent szolgálod?
Szépecskén benőtt az udvarod; semmi a,
Még jó: nem vesz éhen múzsád szárnyas lova.
Megfér-e együtt a lant és a biblia?
Nem vesz össze rajtad Apolló s Jehova?
S te, ki annyinak vagy megnyugtatására,
Száll-e megnyugovás lelked hullámára?
Vesd ki jóbarátom, vesd ki azt a férget,
Mely titkon, de folyvást emészt téged belül:
Hidd el, szép a világ, hidd el, szép az élet!
Ha vehetünk, mért ne vennénk örömibül?
S vehetünk. Rajtunk áll, hogy boldogok legyünk.
Csak akaratos ne legyen természetünk.
Gyermek-dolog, inkább szomjazni, mintsem más
Pohárból inni, mint amelyre kedve jött.
A bölcs - mert nem jogunk a sok válogatás -
Ahonnan jut, onnan issza az örömöt.
Mondjak-e rá példát? példa vagyok magam...
De im harangoznak: tiszteletes uram,
Vegye hóna alá imádságos könyvét,
S végezze illendőn a szent szolgálatot;
Én majd addig itt a kis kertben nézek szét,
S isteníge gyanánt szívom az illatot.
Mert az én templomom a nyílt, nagy természet...
Hanem akkor szóljunk, ha dolgodat végzed,
Akkor mondom el csak, hogy s mikép találtam
Homér-Arany Jánost, hazánk uj csillagát,
S az én csillagomtól, rózsámtól hogy váltam,
S oltár előtt áldást reánk melyik pap ád.
Te fogsz megesketni, jó Mihály barátom...
De ideje végre, a szót kettévágnom,
Eredj, mert a harang immár elhallgatott,
Menj, ne várakoztasd jámbor híveidet,
S vigyázz: örömedben egyik bordalomat
Ne mondd el valahogy a miatyánk helyett.
Beje, 1847. július 3-8.
Egy lelkész társaságában felerősödik a hagyományos vallások iránti közömbössége és panteizmusa.
" ...pompás alkalom arra, hogy Petőfi ismét vallomást tegyen neopanteizmusáról:
...
Mert az én templomom a nyílt nagy természet...
... Petőfi, aki a kötelező iskolai templomlátogatások óta önszántából nem vett részt egyházi szertartáson ... most is elhárítja a lehetőséget, még barátja igehirdetése sem érdekli. Teljes felekezeti közömbösséget mutat saját házassága ügyében is. A katolikus Szendrey Júliával kötendő frigyet evangélikus létére a református Tompára bízná ... A házasságkötés még említendő előkészületei, reverzálisa (amit a korban általában a feleség adott, nem a férj), az egyházi esküvőbe való beletörődése ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 316-317. old.
Hiába érkezett meg Petőfi Szatmárba, Szendrey Ignác megtiltotta, hogy találkozzon Júliával az esküvő előtt.
"Képzeld: mátkám egy órányira lakik innen, s nekem nem szabad őt meglátogatnom egész az esküvőig, egészen szeptember 8-káig. Nem ő tiltott el, azt ne gondold."
Petőfi Sándor: XIV. Úti levél Kerényi Frigyeshez
" ...Szendrey egyre kevésbé válogatott a módszerekben. A házától való eltiltás mellett most már egyenesen Petőfi szatmári barátainak közbenjárását kérte, és leányának címzett, a költőt befeketítő névtelen levél íratásától sem rettent vissza."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 321. old.
Júliát megviselte apja lelki terrorja.
"Júlia az állandó lelki kényszer hatására júliusban búskomorságba esett. ... Ennek az elszigetelésnek, a tágabb környezet éreztetett neheztelésének ekkorra talán már fizikai tünetekben is észlelhető híre jutott el ... Petőfihez Szatmárra."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 322. old.
A két szerelmest ez a rengeteg viszontagság sem tudta eltéríteni egymástól.
"... augusztus 5-én ... Szendrey Ignác — véleménye fenntartásával — "Csináljanak, amit akarnak!" felkiáltással beleegyezett a házasságkötésbe. Aznap Petőfi szabályosan eljegyezte Júliát ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 324. old.