1845. április

Petőfi Párizsba vágyott, de a Felvidékre jutott el.

"Minthogy lakása csak április végéig lehetett a vidékre költöző Vachottéknál, felvetődött — nyilván Erdélyi János példáján — egy párizsi út terve ... ehhez azonban semmiféle anyagi fedezet nem állt rendelkezésére."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 171. old.

"Vachot emlékezése szerint Kazinczy vetette fel legy felvidéki, élményszerző út tervét ..."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 172. old.

Petőfi így írt az Eperjesen töltött napokról Úti jegyzeteiben:

"Eperjesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s nála tölték egy hónapot.

Szerencsés egy fickó ez a Kerényi, kénye-kedve szerint élheti világát s könnyen fütyölhet, pamlagain heverészve, ha bizonyos urak rákiáltják az anathemát, hogy ő nem költő. ... Boldog órákat töltöttem Kerényivel és Tompával. Nem említem a többieket, kiknek barátsága örökre édes emlékezetűvé tette ezt az utamat; mert annyian vannak, hogy egész lajstrom lenne, ha mindegyik nevét leirnám.

Egy este a tanulóifjúság fáklyászenével tisztelt meg."

Petőfi Sándor: Úti jegyzetek, Életképek, 1845. júl. 5. és aug. 2. között

A fejezetben idézett vers:

A KIRÁLYOK ELLEN

Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek;

Midőn a népek gyermekek valának,

Magoknak cifra ragyogó játékszert,

Bibor karszéket, s koronát csináltak,

S rányomták ezt egy fajankó fejére,

S felülteték e fajankót a székre.

S itt a királyság, ezek a királyok,

S ők, ahol ülnek, ahol fejök szédül,

Azt gondolják a kábító magasban,

Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.

Csalatkozásban éltek, jó királyok,

Nem uraink, csak bábjaink valátok.

De nagykorú lett a világ, s a férfi

Nem gondol többé gyermekjátékával.

Le hát a biborszékekről, királyok,

És fejetekről le a koronával!

Ha nem teszitek azt le fejetekrül,

Leütjük, s majd a fej is vele gördül.

Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak

Párizs piacán lecsapott nyakára,

Első villáma volt a zivatarnak,

Mely rátok készül, s kitör nemsokára;

Igen, maholnap meglesz érkezése,

Nem én vagyok már első mennydörgése!

Egy rengeteg lesz a föld kereksége,

S e rengetegben vadak a királyok,

Kergetjük őket, és fegyvereinket

Szilaj gyönyörrel sütögetjük rájok,

S vérökkel fogjuk ezt az égre írni,

Hogy nem gyermek már a világ, de férfi!

Pest, 1844. december

Az egyik kiránduláson összefutottak egy szegény lengyel parasztfiúval.

"Lejövet, amint a hegyoldalon pihentünk, mellénk sompolygott egy szegény lengyel fiu. Tudtuk, mit akar; mindnyájan adtunk neki valamit... letérdelt s lábainkat akarta megcsókolni... Oh, emberiség, süllyedt emberiség, hol van megváltód?

Átaljában mentül inkább közeledtem a Kárpátokhoz, annál nagyobb szolgaságot láttam, s ilyenkor megeresztém képzetem szárnyait és leröpitém lelkemet szülőföldem rónáira, hol az emberméltóság a legalacsonyabb kunyhóban is magasan tartja büszke fejét."

Petőfi Sándor: Úti jegyzetek, Életképek, 1845. júl. 5. és aug. 2. között