1845. március
A helység kalapácsát rengeteg kritika érte.
"A "hősköltemény"-t komolyan véve, a nem méltó tárgy, a stílus fölötti értetlenkedéssel, a hölgyközönség megbotránkoztatása vádjával a művet a meg sem írandó vagy elégetendő kategóriába sorolta... "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 148. old.
A vele szemben mindig baráti Toldy Ferenc is kritikát fogalmazott meg A helység kalapácsával kapcsolatban.
"... Toldy Ferenctől származó — és alapjában kedvező kritikájára válaszolt. A recenzens benne a felhíguló életmű veszélyétől óvta."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 171. old.
Illyés ír Petőfi és a Kisfaludy Társaság kapcsolatáról:
"A Pesti Divatlap január 29-i száma érdekes hírt közöl. A költőt "a Kisfaludy Társaság tagjává akarta választani; de miután az magánúton nyilatkoztatá, hogy a megtiszteltetést nem fogadja el — választás alá sem került."
Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1989, 187. old.
Ebben az időszakban alapvetően a kritika határozta meg a kedvét.
"1845 februárjában és márciusában Petőfi világ- és embergyűlölettől telve határozta meg önmagát és helyét a világban, pontosabban a világ ellenében. ... dühös indulattal vállalja a szembenállást, a harcot a világgal. ... Jól megfigyelhető e vershármasban már az a válaszadási mechanizmus is, amellyel Petőfi a továbbiakban is az erős impulzusokra válaszolni fog: az indulatos első reakciót egy önmagára vonatkoztatott vallomás követi, majd egy általálnosító elmélkedés."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 170. old.
A korábban már idézett Irodalmi levelek Constancziához című tárca is megemlékezik a Petőfit ért kritikákról és arról, ahogy azokat Petőfi fogadta:
Irodalmi levelek Constancziához
Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
Bár elismert költő volt, tényleg a 35. helyen hozta a nevét a Népdalok és mondák szerkesztője, aki íróktól is bekért műveket az antológiába.
"1845 tavaszán — válaszul az 1844. januári felhívásra — négy népdalt küldött be, amiért az I. kötet bevezetésében a szerkesztő a 35. helyen említette a nevét, köszönettel."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 153. old.
Vachot Imre bár egy verséért többet fizetett Petőfinek, de kevesebb verset vett át a magasabb árért, így összeségében Petőfi rosszabbul járt.
"Honoráriumot egyedül a Pesti Divatlaptól kap, a hajsza minden más folyóiratbbóll kiszoorította, Új egyezséget kínál Vahotnak, költemények eddigi 3-4 forintnyi díja helyett 5-6 forintot kér. Vahot teljesen markában érzi a költőt, kapzsiságát ostobasággal tetézi. " ... azt nyilatkoztatja ki, hogy ezentúl nem fog a Pesti D. lap minden számában közleni tőlem verset, csak minden másodikban, ennélfogva egy versért ugyan valamivel többet, de általában negyedévenként kevesebbet kaptam, mint azelőtt."
Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1989, 178. old.
Kerényi nagyon szűkszavúan ír arról, hogy Petőfi felmondta a segédszerkesztői állását.
"A február közepén meghozott döntés után (szakítás az első negyedév végén a Pesti Divatlappal) Petőfit több lehetőség foglalkoztatta."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 171. old.
A fejezetben idézett verset később írta, de részletei akár már ekkor megfogalmazódhattak benne.
ÁLMOS VAGYOK ÉS MÉGSEM ALHATOM...
Álmos vagyok és mégsem alhatom;
Ébren vagyok és mégis álmodom.
Gyertyám pislog komorhomályosan,
Mint a lidérc, mely temetőbe' van;
S ki nem merem kezemet nyujtani:
Elvenni hamvát vagy eloltani.
Ágyamban fekszem mozdulatlanul.
Előttem el rém rém után vonul.
Hiába húnyom be szemeimet,
Látom még akkor is e rémeket.
És milyen rémek, milyen alakok!
Arcomról hideg izzadás csorog.
Ott mély árokban egy koldús halott,
Fölkél és rágja a koldúsbotot.
Kemény. Beléje törnek fogai,
Látom szájából a vért omlani.
Itt egy öreg cigány, a deresen,
Ütik, verik kinoskeservesen,
Vernek le róla húsdarabokat;
Fájdalmában, mint a kutya, ugat.
Hát az mi ott? torony vagy óriás?
S mit mível? kútat vagy sirgödröt ás?
Nem sír lesz az, nem. Kút; mert ott hever
Mellette a nagy százakós veder;
Most leereszti a roppant vedert...
Nem víz, de vér, mit e kútból kimert.
Itt egy ifjú, ki lenyakaztaték,
Viszi fejét, markolva üstökét,
S szólván: "nem én, de te vagy a zsivány!"
Bedobja azt a bíró ablakán.
Ott akasztófa, rajta csecsemő;
A csecsemőnek anyja odajő,
Megfogja lábát, s húzza, húzza le,
S körűltáncolja a bitót vele.
Itt egy leány, két béka ül szemén,
Nyúzott patkány van orrának helyén,
Hosszú férgekből vannak fürtei,
S őt félkigyó-félember öleli. - -
Ily szörnyeket lát lázas képzetem.
Elkergetném s el nem kergethetem.
Mindenki alszik, csak magam vagyok
Nem alvó. Csend van, csak fogam vacog.
Pest, 1845. október 16. - november 25. között