Ebben a regényben valaki mindig beteg. Hol Zsuzsa, hol Lajos, Rudolf, Ilka, Karolina, Lujzi és újra Zsuzsa, és újra Lajos, és megy tovább a körforgás. Tényleg így volt? Ennyire betegen élték le az életüket?

​ Amikor a regényben valakit betegnek írok le, az tényleg úgy volt, pont azért írtam bele ezt a plusz nehézséget a történetbe. Másképp látjuk a forradalom és a szabadságharc nagy döntéseit, ha tudjuk, hogy Kossuth Lajos 39 fokos lázzal küzdött, amikor meghozta azokat. Másképp értékeljük szónoki teljesítményét, ha tudjuk, hogy a torokfájás miatt alig volt hangja. Árnyaltabb lesz a történet, ha belegondolunk, hogy Lajos a börtönben megerősödött egészségileg, míg Zsuzsa életre szóló tüdőbajt szedett össze azidő alatt a nélkülözésben. A háború elől való menekülés önmagában pokol, hát ha még egy beteg gyermekért is aggódnak közben.

"Zsuzsa az ölében tartotta Ilka lázas testét, a zárt kocsi legvégébe húzódtak, hogy ha a kislányra rájön a hányás vagy hasmenés, közel legyen a nyitott kocsivég. Lujzival rémülten néztek össze. Csak ők ketten tudtak a szegedi koleráról. Zsuzsa körbenézett a kocsiban: ott volt szinte az egész családja, Ilkán kívül még nyolc gyerek. Uramisten! Nem tudja elkülöníteni a beteg kislányt. A katonák azt sem engedik, hogy leszálljon vele. A vizük nagy részét Ilkára használták fel, így mindenki szomjazott.”

Valószínűleg sokkal többször voltak betegek a szereplőim, mint ahogy azt a könyv bemutatja. Zsuzsáról tudjuk, hogy Dabason töltött ideje nagy részét köhögéssel és lázzal küszködve töltötte. Kossuth Lajos is a politikailag aktív éveiben egészség és betegség határán egyensúlyozott szinte végig.

A gyerekek betegségeiről is szól forrás, de életszerűtlen is lenne, ha nem éltek volna túl néhány csúnya fertőző betegséget, és a gyermekhalál is az akkori szomorú realitást tükrözi.

​ Zsuzsa vetélése az egyetlen egészségügyi helyzet, aminek nincs alapja semmilyen forrásban. Ha végiggondoljuk azonban, hogy Zsuzsa házasságkötését követően aránylag hamar teherbe esett, majd első lánya születése után közvetlenül újra, viszont harmadik gyemekét csak négy évre rá szülte meg, nyugodtan feltételezhetjük, hogy volt közben egy-két vetélése, ha nem halva szülése. Ez sokkal valószínűbb, mint hogy három éven keresztül nem esett teherbe harmincas évei legelején egy szerelmi házasságban, hiszen családjának minden nőtagja nagyon termékeny volt. Az viszont Zsuzsa egyik leveléből kiderül, hogy második szülésétől valóban betegesen rettegett. Az okát már nem tudjuk: vagy az első vajúdásának rossz emléke miatt, vagy attól félt, hogy Nelli sorsára jut.

Később, a börtönben töltött időben tényleg halálos beteg volt, ezért is adtak neki kegyelmet, hogy nehogy a börtönben haljon meg, annyira közelinek látszott ez az eshetőség.